2018. július 14., szombat

NK Bookclub - Szabó Magda: Az ajtó


Második júniusi olvasmányunk Szabó Magda Az ajtó című regénye volt.
Szabó Magda a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő női alakja, akinek számos regénye örvend napjainkban is nagy népszerűségnek, többet filmre is vittek, műveit pedig újra és újra kiadják.
Az írónő 1917-ben Debrecenben született, itt végezte bölcsész tanulmányait is. Életében számos irodalmi díjat kapott munkássága elismeréséül. Könyveinek nagy része önéletrajzi ihletésű, Az ajtó is egy tulajdonképpeni önvallomás.
1947-ben ment férjhez Szobotka Tibor író, műfordítóhoz, akinek nevéhez többek közt A hobbit első magyar fordítása, A babó is köthető.
Szabó Magda 90 évet élt, 2007-ben olvasás közben érte a halál.




***


N: Második júniusi olvasmánynak ismét magyar klasszikusok közül válogattunk, és a választás Szabó Magda egyik tán legtöbbet emlegetett regényére, Az ajtóra esett. Én ezidáig csak az Abigélt olvastam az írónőtől, és a regény kamaszkorom egyik meghatározó olvasmánya volt. Nagy hatást tett rám, amit  a mai napig érzek. Így lelkesen álltam neki Az ajtónak, és az első néhány oldalnál azt gondoltam rabul is ejt majd ez a könyv is, ám nem egészen így történt.

K: Szabó Magdától eddig én is csak az Abigélt ismertem, amit szerettem gyerekként. Az ajtónak nagy lelkesedéssel kezdtem neki, azonban sajnos a regény nekem se nyerte el a tetszésem.
A történet önéletrajzi ihletésű és az írónő és házvezetőnője (Szeredás Emerenc, igazi nevén: Szőke Júlia) kapcsolatáról szól, aki húsz évig segített a háztartásban. A regény a hétköznapjaikba nyújt betekintést, miközben mindkét fél múltjából megismerünk részleteket. Személyiségük a regény végére teljesen kibontakozik, egymáshoz való viszonyuk viszont bonyolódik, egészen addig a pontig, míg választ nem kapunk az ajtó mögött rejlő rejtélyre.

N: A történet különlegessége két teljesen más világból érkezett ember kapcsolatának alakulása, az ahogy kezdetben tartózkodó viselkedésük az idő múlásával viharossá, mégis szeretettel telivé alakul. Emerenc egy tragédiákat, hányattatásokat megélt öregasszony, aki végigszenvedte a világháborúk és az ‘56-os forradalom véres, félelemmel teli korszakait. Tudását nem az iskolapadból hanem az életből szerezte, leleményes, talpraesett nő, olyan, aki a jég hátán is megél, de megvannak a maga gyengeségei. Az írónő ellenben értelmiségi, élete a könyvek, az írás, és jóval kevésbé gyakorlatias, mindemellett pedig buzgó keresztény. A két nő valahogy mégis felfedezi a másikban rejlő értékeket, még ha személyiségük látszólag összeférhetetlen is. Ám mindkettejük legnagyobb hibája tudatos vagy tudattalan önzőségük.

K: Ez a tulajdonság az alapja a konfliktusuknak, ezért nem értik meg soha igazán egymást. Ellentétük legjobban akkor éleződik ki, mikor az írónő felfedi a világ előtt az öregasszony titkát, s ezzel elárulja bizalmát. Ez a cselekedet törékeny kapcsolatuk végét jelenti.
Főszereplőink útját különböző mellékkarakterek kísérik végig. Ők sokszor csak epizódszerepekhez jutnak, igazából elég keveset tudunk meg róluk. Közülük nekem a férj karaktere tetszett a legjobban, még ha ritkán is szerepelt. Nagyobb szerephez jut a regényben Viola, aki a család - vagy inkább Emerenc - hűséges társává válik.

N:  A mellékszereplők ebben a történetben többnyire felületes szerepet kaptak. Érdekes módon épp Viola a kutya volt a legkiforrottabb közülük, még az írónő férje sem kapott annyira hangsúlyos szerepet. A férj inkább csak külső szemlélője az eseményeknek, ritkán viszi előre a cselekményt, a többi karakter pedig javarészt csak statisztál. A történet egyértelműen Emerenc és az írónő köré épül.
Ami talán nehézkessé teheti ennek a regénynek az olvasását, az az írói stílus. Olyan, mintha Szabó Magda ott helyben mesélné nekünk a történetet, a dialógok is sokszor beleolvadnak az elbeszélésbe. A regény ettől töményebbnek tűnik, mivel jóval kevésbé tagolt. Én személy szerint egy idő után hiányoltam a szokásos párbeszédeket, és emiatt lassabban is haladtam Az azonban vitathatatlan, hogy Szabó Magda gyönyörűen ír, néha egészen belefeledkeztem egyes bekezdésekbe, mondatokba. És mégis… valahogy nem találtuk meg egymást ezzel a könyvvel.

K: A stílus valamiért nekem sem vált a kedvencemmé, nem sikerült ráhangolódnom a könyvre. A katarzis része sem okozott akkora megdöbbenést, mivel mire eljutottunk odáig, az írónő az én érdeklődésem egy kissé elvesztette.
Az ajtót érdemes egyszer elolvasni, hisz a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Nekünk sajnálatos módon annyira nem tetszett, de mindenképp tervezünk még Szabó Magdától olvasni. Aztán ki tudja, lehet évek múlva Az ajtóval is megtaláljuk a közös hangot. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése