2018. május 23., szerda

NK BookClub - William Shakespeare: Othello

Ha színház, és dráma, biztosan elsők közt jut eszünkbe Shakespeare neve. Művei már évszázadok óta örvendeztetik meg az embereket szerte a világban, és zsenialitása máig megkérdőjelezhetetlen. Tragédiái és komédiái az emberi érzelmek alapjait taglalják, ettől válnak örök érvényű tükrévé világunknak.

Shakespeare 1564 áprilisában született és 1616 áprilisában bekövetkező haláláig számos művet írt, és életét, munkásságát, több legenda is övezi. Mivel iskolázottságának bizonyításáról nem maradtak fent dokumentumok, sokat kérdőjelezték meg a személyét. Sokan gondolják úgy, hogy ő maga nem volt elég művelt ahhoz, hogy ilyen alapos történelmi és emberismerettel rendelkezzen, nem beszélve az írástudásról. Én a magam részéről, hiszem, hogy születhetnek ekkora zsenik, hiszen a történelem ezt később is igazolta. :)
Krisztivel ezúttal az Othello-t olvastuk és beszéltük ki.


***


N: Számomra Shakespeare neve mindig garancia. Bármikor is kerül a kezembe - persze nem mindegy, hogy épp egy tragédiája vagy komédiája -, az biztos, hogy telibe talál. Nem igazán tud csalódást okozni, mert annyira időtlen, annyira emberi és annyira zseniális. Amikor kitaláltuk ezt a klubot, egyértelmű volt, hogy áprilisban, az ő születése hónapjában olvasunk tőle. Az Othello eddig valahogy kimaradt a sorból, és ezt egyáltalán nem bánom, mert így most erről a műről írhatjuk meg az ajánlókat, és Te jó ég - képtelen vagyok nem érzelmekkel telve beszélni -, én ennek mennyire örülök! Shakespeare ismét nem okozott csalódást.

K: Shakespeare tényleg az olyan alkotók közé tartozik, akiknél mindig borítékolható a siker, hisz műveivel mindig képes az olvasó figyelmét lekötni.
Ez az Othelloval sem volt másképp. A történet alapvetően ugyan egyszerű, de a bárd olyannyira megcsavarja a cselekményt, hogy a végére egy cselszövésekkel és fordulatokkal teli művet kapunk.

N: Na igen. Shakespeare nagyszerűsége épp a végtelen egyszerűségben rejlik. A történeteinek mozgatói mindig alapvető érzelmek. Féltékenység, szerelem, becsvágy, irigység stb.  Nagyon könnyű belehelyezkedni és átélni ezeket a drámákat.  Az Othello központi témája is ilyen: a féltékenység. Adott Othello a mór nemes és hadvezér, akinek szolgája elhinti kedvese, Desdemona nem létező hűtlenségét.  Ám akármi is az igazság, ha az embernek egyszer elültetik a bogarat a fülében, akkor az többé nem megy ki onnan. Shakespeare pedig remekül ismervén az emberi jellemet, cinizmussal telve szembesít minket, még pedig egy zseniális antagonista szerepén keresztül.

K: Jago azt hiszem az egyik kedvenc gonoszommá lépett elő az Othello olvasása után. Shakespeare karaktere mesterien ért ahhoz, hogy ármánnyal és pletykákkal kavarja össze szereplőinket és hogy ezzel a saját javára fordítson mindent. A műnek egyértelműen Jago a főmozgatója, miatta indul el a kételkedés Othelloban és válik mániákusan féltékennyé szép Desdemonája iránt. A tragédiája középpontjában is ő áll, többször követjük az ő cselekményszálát, mint Othelloét, ami felveti azt a kérdést, hogy miért is nem Jago a mű címe.

N: Valóban, Jágó egy nagyon jól megformált karakter. Amolyan egyetemes cselszövő, akinek a mintájára azóta számtalan más antihős született, és az, hogy a mai igen nagy felhozatalban Jágó ennyire hatással tud lenni az olvasóra, szintén Shakespeare zsenialitását igazolja.
A címmel kapcsolatos felvetés érdekes, és olvasás közben nekem is megfordult a fejemben. Szerintem amúgy a válasz egyszerű: ennek a drámának a középpontjában a féltékenység áll, az, amit Jágó elültet Othelloban, és bár mi olvasók szinte végig a cselszövővel vagyunk, minden a címszereplő tragédiája felé irányul. A cím pedig előre sejteti ezt.
Én bevallom, sokszor hangosan nevettem, egyszerűen odavagyok azokért a művekért, amik ennyire kendőzetlen őszinteséggel mutatnak rá az emberi gyarlóságra, a társadalom problémáira, és az előző olvasmány, a Dorian Gray után, az Othello folytatta ezt a sort, ráadásul teszi mindezt úgy, hogy több mint 400 éve íródott. Ebbe belegondolva pedig szomorú, hogy mi emberek nemigen változunk.

K: Voltak részek, amelyeknél én is nevettem. Egyébként pont ezek a probléma felvetések amiket említettél teszik olyan naggyá és időtlenné Shakespeare-t, mert mindegy, hogy melyik korban olvassuk, ugyanúgy ráismerünk cinizmusában a mai társadalomra. Ilyen műveknél érzékelhető a legjobban, hogy a történelem, ahogy a mondás is tartja, ismétli önmagát. :)
Shakespeare-től még mindenképp szeretnék olvasni, mert van mit pótolni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvasson tőle minél többet, mert garantáltan nem fog csalódni. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése