2018. május 30., szerda

NK Bookclub - Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Néha érdemes elővenni az iskolában erős ellenérzéseket kiváltó könyveket, és felnőtt fejjel kicsit újraértékelni őket. A könyvklubban egyszer már kiveséztük Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című könyvét, amit így 15-20 évvel idősebben már egészen más szemmel láttunk, és Krisztiv

el azóta is személyes kedvencünk. Ezen az élményen felbuzdulva, úgy döntöttünk, időről időre előveszünk majd egy "retteget kötelezőt", hogy lássuk, tényleg van-e okunk félni tőle. Így került fel a listára Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című műve.
Elől járóban azt le kell szögezni, hogy ez a regény, mind terjedelme, nyelvezete és témája miatt sem elsősorban a 12-13 éves korosztály olvasmánya. Jókai még felnőtt, sokat olvasott könyvmolyként is kihívás tud lenni, viszont az élmény kárpótol. :)
Jókai Mór a 19. századai magyar próza kiemelkedő alakjai, aki korának társadalmát, annak meghatározó eseményeit mutatta be hétköznapi szereplőkön keresztül. Művei hiteles korképet adnak a Forradalom és a Kiegyezés idejének Magyarországáról. A kőszívű ember fiai a '48-49-es szabadságharc közepébe kalauzol el minket esendő hősökkel, érzelmekkel, fordulatokkal és nem kevés humorral.

Az értékelést Kriszti blogján is olvashatjátok. http://thejoyofexistence.blogspot.com/2018/05/a-koszivu-ember-fiai.html

***

K: A kőszívű ember fiai volt az egyik olyan olvasmány, amitől kissé féltem. Tizenévesként nem szerettem a történetet (ez volt az egyetlen kötelező, amit félbehagytam) és most is nehezen szippantott be, aztán a könyv felétő nem volt megállás. Jókai Mór ugyanis kiváló történetmesélő, A kőszívű ember fiai pedig egy igazán izgalmas kalandregény, ami egyenesen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kellős közepébe viszi az olvasót.

N: Én annak idején 7.-ben végigolvastam a könyvet, sőt emlékeim szerint még tetszett is. Ettől függetlenül én is tartottam tőle, mert valahogy Jókai regényeit általánosan körülveszik előítéletek. Az első néhány oldal tényleg nehézkes volt, hozzá kellett szokni a régies sokszor nyelvezethez, a lassú, néhol terjengős meséléshez, de aztán beszippantott a világ, Jókai zseniális humora, és a Baradlay fiúk egy-kettőre belopták magukat a szívembe.

K: A regény a címben is megtalálható kőszívű ember (Baradlay Kazimir) halálával indul. Halálos ágyán, végrendelete lediktálásánál ismerjük meg örököseit, a három Baradlay fiút: Ödönt, aki diplomata az orosz udvarnál, Richárdot, aki tiszt a bécsi huszárezrednél és Jenőt, aki hivatalnok az udvari kancellárián. Apjuk mindannyiuknak kijelölte már sorsát, azonban Baradlayné úgy dönt, hogy férje kívánságaival ellentétesen fog cselekedni. A végén az is kiderül, hogy ez jó döntésnek bizonyult-e.

N: A kiindulás nagyon jó alapja lehet bármelyik korban játszódó családregénynek. Rengeteg lehetőséget rejt, és Jókai ezeket ki is aknázza. A szereplők nagyon erős és szerethető karakterek, de nem mentesek az emberi gyengeségektől. A három fivér három teljesen különböző egyéniség, akik jól kiegészítik egymást, és fontos értékeket képviselnek. Ödön a hidegvérű, mindig higgadtan gondolkodó ifjú, míg Richárd a szenvedélyes, harcias, és ott van Jenő, aki szerényen bújik meg bátyjai árnyékában, és sokáig nem is gondolnánk, milyen nagy tettekre is képes a szemüveges hivatalnok.
Külön tetszett, hogy a regény erős női karaktereket vonultat fel. a férje akaratával szembemenő Baradlayné, vagy a szerelméért a szenvedését is vállaló Edit a kedvenceim lettek.

K: Baradlayné céltudatos jelleméről igazán jó volt olvasni. Tetszett nála, hogy családcentrikussága mellett érezhetően forradalompárti és mindent megtesz a haza ügyéért. Mindegyik fiúban fellelhető ez a bátorság, ami anyjukra is jellemző.
A mellékszereplők terén is találkozhatunk meghatározó női karakterekkel, gondolok itt Alfonsine-ra például, aki egyáltalán nem válik szimpatikussá az olvasó számára. Ravasz és számító, akinek csak saját boldogulása számít (ezért nem érhet fel Edit vagy Baradlayné nagyságához).
Férfiak terén Palvicz Ottót érdemes még kiemelni, akit a Richárddal való harcában ismerhetünk meg. Jókai szépen bemutatja általuk a császárhoz hűséges katonák és a magyar forradalmárok között húzódó ellentétet. A véres helyzetekhez természetesen humor is társul, az író így oldja a komor hangulatot. Legfőbb eszközei ehhez Zebulon és Boksa Gergő, akik kalandjaikkal üde színfoltként szolgálnak.

N: A két oldal közötti ellentét ilyen személyes bemutatása nekem nagyon tetszett. Plavicz Ottó és Richárd jól működtek együtt, és Jókai azt sem mulasztotta el megmutatni, hogy mindkét oldalon egyének és emberi sorsok bújtak meg.
A humor pedig valóban felejthetetlenné teszi az olvasási élményt. Jókai nem csak a fent említett karakterekkel (megjegyzem: Zebulontól olykor a falra másztam. :D ), hanem a leírásokba, dialógusokba beszúrt fricskáival is megnevettet bennünket, miközben erősen kritizálja, mind a társadalmat, mind az egyént, és ez csak még inkább hozzátesz ahhoz, hogy egy nagyon őszinte, reális képet kapjunk a forradalom idejéről.

K: A forradalom bemutatása és Jókai sorok között megbújó állásfoglalása nekem is tetszett. Képes volt elérni, hogy amúgy csak a történelemkönyvekből és ünnepségekről ismert szabadságharcot emberközelivé tegye. Nem említi a jól ismert történelmi tényeket (március 15., Petőfi, 12 pont stb.), helyette elvisz minket a csatatér különböző pontjaiba, bele az események sűrűjébe. Így a harc hús-vérré válik és együtt izgulunk a magyarok sikeréért (még ha tudjuk is, hogy mi lesz a vége). Ez nekem nagyon izgalmassá tette a regényt.
Az is tetszett, hogy a Baradlay fiúk milyen szépen reflektáltak a korra: Ödön volt a hidegvérű vezető, akire szükség volt a fennálló állapotok miatt, Richárd a szenvedélyes harcos, aki bátran vezette seregét a csatába és Jenő pedig azt a kisembert szimbolizálta, aki megmutatta, hogy vannak olyan áldozatok, amelyek igazán naggyá teszik az embert.

N: A legkülönlegesebb élmény tényleg az volt, hogy hála Jókai részlet gazdag, olvasmányos írás módjának, visszautazhattunk az időben. Most kicsit másként látom a forradalom eseményeit. Emberközelibbnek, megfoghatóbbnak. Ez nagyon nagy erénye a történelmi regényeknek, mert közérthetőbbé teszik azokat a fontos eseményeket, amikről csak a száraz - olykor torzított - adatokat közlik velünk az iskolában. A Baradlay fivérek története olyan, amit szerintem felnőttként tényleg kötelező elolvasni, mert ehhez  a könyvhöz egyszerűen csak meg kell érni. Mi nagyon szerettük. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése