2018. április 27., péntek

NK BookClub - Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Áprilisban a klasszikusokat népszerűsítő könyvklubunk első olvasmánya Oscar Wilde egyetlen és örök érvényű regénye, a Dorian Gray arcképe volt.
Az 1854-ben Dublinban született író, költő, életét csillogás és siker kísérte hosszú, míg ki nem robbant a botrány, miszerint vonzódik saját neméhez. Az addig fényűző életet élő, a viktoriánus világ erkölcseit ledöntő Wilde hatalmasat zuhant a mélységbe. Hazája kitaszította, és a sanyarú börtönévek után nem sokkal, mindössze 46 évesen halt meg.
Zsenialitására, verseinek, drámáinak tisztaságára, tanítóértékére csak évtizedekkel később eszméltek rá, így végül betölthette méltó helyét az irodalom történetében.
Wilde regénye 1890-ben jelent meg először, és ahogy őt magát, úgy művét is komoly ellenérzésekkel fogadta a korabeli társadalom.



***
A kibeszélőt Kriszti blogján is megtekinthetitek. 


K: A Dorian Gray egyike azoknak az olvasmányoknak, amelyeket a legjobban vártam a könyvklubban. Oscar Wilde-tól ezelőtt még nem volt szerencsém olvasni, de megnyerő stílusáról már sokat hallottam - amely a Dorian Grayben is szépen megjelenik. A történet ugyan nem tartogatott váratlan fordulatokat, ugyanis már jól ismertem, de így is érdekes volt elmélyedni a viktoriánus kori Londonban játszódó regény világában.

N: Oscar Wilde műveinek olvasása nálam is sokat váratott magára. A boldog herceg című meséjét gyerekként rengetegszer hallottam, és nagyon szerettem, aztán később több műve is várólistás lett. Nagy elvárásaim voltak a Dorian Gray-jel kapcsolatban, és nem csalódtam. Oscar Wilde hanyag eleganciával tárja elénk egy lélek romlásának történetét.

K: A regény középpontjában ugyanis Dorian Gray áll, akit naiv, vonzó ifjúként ismerhetünk meg a történet kezdetekor. A fiú ekkor éppen modellt áll egy festőnek, aki egyben legközelebbi barátja is - Basil Hallwardnak. A portré elkészültekor találkozik Lord Henry Wottonnal, aki hedonista világlátásával nagy hatást gyakorol rá. Dorian a férfi befolyása miatt önön szépsége és ifjúsága rabjává válik, amely a vesztét okozza.

N: Dorian bukásának történetét felkavaró olvasni, főleg azért saját magunk lehetséges vesztét is megláthatjuk benne. Döbbenetes már maga az elképzelés, hogy az embert milyen romlottságba taszíthatja a túlzott hiúsága. A társadalomkritika és magának az emberi lét kritikájának könyve ez a mű. Wilde szarkazmusa és cinizmusa itatja át a lapokat, és úgy gúnyol ki minket, hogy nekünk ez  végéig jóformán fel sem tűnik.
A súlypontok nagyon jó helyen voltak, mindegyiket megrázó volt olvasni, minden mondat hagyott bennem valami nyomot; némelyiken nevetnem kellett, de akadt, amelyik kifejezetten nyomasztó gondolatokat ébresztett bennem.

K: Oscar Wilde ravaszul rejti el ezeket a kritikákat a regényben, amelyek valóban egyszerre szórakoztatnak és borzasztanak el. Kiválóan mutatja be, hogy milyenek is az emberek valójában: örökké tartó szépségre és ifjúságra vágynak, melyekért akár a lelküket is feláldoznák és erkölcsös életmódjukat feladva, inkább a bűnös élvezeteket választanák.
A három főbb karakter jellemvonásai kifejezetten tetszettek. Ott volt Dorian, aki egy ártatlan fiúból erkölcstelen férfivá válik, Henry, akinek cinizmusa végigkíséri a narratívát és Basil, aki egy igazán kedves karakter. Ő az aki félti és szereti ugyan Doriant, ám nem tudja őt megmenteni.

N: Szerettem azt, hogy ez a három szereplő olyan tökéletesen egészíti ki egymást. Mintha Wilde az emberiség összes erényét, de főleg gyarlóságát belesűrítette volna Dorian, Lord Henry és Basil karakterébe. És itt azt is meg kell jegyezni, hogy mindezt nagyon egyszerűen éri el. Nem mutat meg mindent, épp csak sejtett, fél szavakban közöl piszkos részleteket, még sincs az embernek hiányérzete. Mert az egész nagyon jól felépített. Az, hogy mit képzelünk a sorok mögé, és meddig követjük Doriant a lelki romlottságba, már a mi fantáziánkon múlik.
Oscar Wilde regénye tehát egyértelműen örökérvényű alkotás, amit egyszer feltétlenül el kell olvasni. :)

K: Ez nekem is tetszett, hogy Wilde végig csak sejtet, olyan volt, mintha mi dönthettünk volna arról, hogy Dorian mennyire veszti el erkölcsösségét.
Morális kérdésekben egyébként az is tetszett, hogy Dorian mennyire kilátástalannak látja a helyzetét a végén, nem hisz abban, hogy a lelke megmenthető lenne. Teljesen átadja magát a romlottságnak, míg Basil a lelkéért imádkozna, de vajon nyerhet-e egy lélek ennyi szégyenletes tett után megbocsátást?
Én is csak ajánlani tudom ezt a regényt mindenki számára, garantáltan érdekes olvasmányra lel benne. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése