2017. június 23., péntek

Mesék a végtelen mezőkön át Tulliáig - Interjú Bogár Erikával


A nyáron új sorozatot indítok, melyben minden alkalommal kortárs írónak teszek fel tíz kérdést, melyeket ők igyekeznek megválaszolni. A célom az, hogy ti is jobban megismerjétek őket és a már kiadott vagy épp készülő könyveiket. :)

***

Az első interjúalanyom Bogár Erika volt, akivel néhány hónapja egy e-könyv csere apropójából ismerkedtünk meg. Ő elolvasta az én könyvemet, én pedig az övét. Életemben először vettem kézbe kortárs szerző regényét. A Tullia meséi hamar beszippantott, alig tudtam letenni, és sajnáltam, amikor nem olvashattam tovább. Erikával azóta nem egyszer beszélgetünk a történeteinkről, az írásról és más könyvekről. Egy nagyszerű embert és egy nagyon tehetséges írónőt ismerhettem meg. Nem is volt kérdés, hogy vele készítem az első interjúmat.


   Rögtön az elején fel kell tennem a legfontosabb kérdést. Lesz-e folytatása a Tullia meséinek, és ha igen, mikorra várható? :)
Lesz, készülget, A Tűz Őrzője címmel, de nem tudom mikorra várható, mert most egy másik regényen dolgozom, ami derült égből villámcsapásként lecsapott és beszippantott. Nem mondom, hogy nem tudok parancsra írni, és ha összeszedném magam, így is tudnám folytatni Tullia történetét, de lelkileg a másik sztorira hangolódtam rá, ez pedig nem használna a második résznek. Megérdemli,  hogy ugyanúgy szívvel-lélekkel foglalkozzam vele, mint az Őrző-vel. Annyit elmondok, hogy Hutarnak és törzsének nagy szerepe lesz a folytatásban.

   Hogyan választod ki a szereplőid nevét? Csak hangzás alapján, vagy van, amelyik különleges jelentést hordoz? 
Az Őrzőben én találtam ki a nevek nagy részét, elsősorban hangzás alapján kreáltam őket, de mivel tudtam, hogy milyen típusú szereplő kapja, a dallam utal a karakterre. Vannak szereplőim más regényeimben, akiknél figyelembe vettem a név jelentését is, a Tullia meséi második részében is lesz egy ilyen ifjú. Van, hogy egy-egy szereplő örökli a nevét, mert egy korábbi karakterről nevezem el. Ez lehet egy regényen belül, ilyenkor a történetben található a magyarázat, de vittem már át nevet teljesen különálló írásba is. Ha adott nemzetiségű szereplővel dolgozom, mindig ügyelek arra, hogy megfelelő eredetű nevet kapjon, az írek ír, a dánok dán nevet.

  Van olyan általad teremtett karakter (csak egyet mondhatsz), aki különösen közel áll a szívedhez? Miért? 
Nincs. 
Mindig az a legkedvesebb és a legfontosabb, akinek a történetén éppen dolgozom. Teljes mértékben kötődnöm kell az adott karakterhez, minden rezdülését ismernem kell, hogy dolgozni tudjak vele, és a lelke mélyéig bemutathassam. Ha több főszereplős a történet, az utolsó simítások között minden szereplő szálán átrágom magam, külön-külön, belehelyezkedve az érzésvilágába. Ilyenkor előfordul, hogy utálnom kell azt, akit pár napja imádtam... De ez kell ahhoz, hogy minden összálljon. A Tullia meséi világában több mint húsz éve készült az első regény, ennél dolgoztam ki először külön a negatív főhőst, akkor ő volt a legkedvesebb. A másik oldal által gonosznak nyilvánított cselekedeteit érzelmileg kellett alátámasztanom, és az ő szempontjából értékessé, indokolttá tenni. Most J.V.B.-vel szenvedek (nem azért mert nehéz írnom, hanem azért, mert gondjai vannak). Még azt is szeretem, ahogy a cigit tartja, pedig a családtagjaimat legszívesebben leszoktatnám... Most hogy belegondolok, ez elég skizofrén dolog :)

   Mire van szükséged ahhoz, hogy teljesmértékben az írásra koncentrálhass? 
Lélekben kell ott lennem, és akkor a környezet nem számít, írok számítógépen, tollal füzetbe, szalvétára, blokkra. Ami segít belemerülni az adott világba az általában a történettel harmonizáló zene. Ha kint vagyok a természetben, egyedül, akkor elég a szél a fák között és a madarak, csak aztán sokáig ne legyenek emberi zajok, mert az kizökkent. 

  Emlékszel még az első történetedre, amit papírra vetettél? Miről szólt? 
Elveszett sajnos. A főszereplője egy David Burton nevű pilóta, akinek egy bolygó lakói műanyagszerű, intelligens anyagból készítenek műkezet, mert amikor lezuhan az űrhajója, a sajátja összeroncsolódik. 16 éves lehettem, mikor írtam.

   Ha a műveidet megmutathatnád egy nagy írónak (lehet akár már nem élő is), kinek mutatnád meg? Leon Uris.

   Nap mint nap látod mik az aktuális trendek a könyvek terén. Milyennek látod a mostani közízlést? Mik a most divatos történetek? 
Úgy látom sokaknak hiányzik az  értékes, szórakoztató és szépirodalom, nekik nem jön be ez a zsáner szerinti osztás, az összetett történeteket szeretnék visszakapni, amilyet Zola, Dumas, Gárdonyi Géza, Fekete István, stb. írtak. Kedvelt a történelmi romantikus, a romantikus krimi, a történelmi krimik, történelmi könyvek, krimik. 

  Az előző kérdéshez kapcsolódva, szerinted milyen jellegű könyvekre volna szüksége a mai fiataloknak, akár általad ismert kortárs írókat, akár  a klasszikusokat tekintve? 
A fiataloknak szóló irodalommal szerintem a legnagyobb probléma, hogy sajnos már csak ritkán fordítanak műfordítók, és nem a magyar nyelv szabályai szerinti ültetik át a történeteket, sőt a fiatal, feltörekvő írók közül sokan már eleve magyarul is "angolul" fogalmaznak. Engem megrémít, hogy néha az angol szórendet és mondatszerkezetet is megtartják az amerikai angolból fordított művekben. A történetekkel nincs semmi baj, hogy alakváltók, vámpírok, tanárok, diákok vagy kismalacok szerepelnek benne az részletkérdés. A nyelvezet legyen igényes, és a mese szóljon valamiről. Még az erotika és a trágárság is helyet kaphat egy regényben, ha életszerű és indokolt. Az öncélúság viszont egyre nagyobb probléma, meg az, hogy felkapnak egy divatos témát, és akkor minden könyv arról szól a piacon. A fiatalok biztos vásárlóerőt képeznek, és ha valami megtetszik nekik, akkor vásároljanak abból sorozatokat és válogatás nélkül minden író művét, aki valaha próbálkozott a dologgal (ez igaz a egyébként a felnőtt olvasóknak szóló történetekre is). Jelenleg ez a szempont, nem az, hogy értéket is kapjanak a pénzükért, de azért tisztelet a kivételnek...   
    Hogyan tud ma egy író eljutni az olvasóihoz? Te hogyan ápolod a kapcsolatot az olvasókkal? 
Az állandó jelenlét a legfontosabb, személyes kapcsolattartásra nincs folyamatos lehetőség - én egyébként ezt látom a leghasznosabbnak - így maradnak a közösségi oldalak és a blog. Sajnos a család, a munka és természetesen az írás mellett számomra ez nehezen kivitelezhető. Jelenleg az új regényen dolgozom minden szabadidőmben. A blogolás és a Facebook ettől venné el az időt, viszont mivel benne élek a történetben nehéz is másra figyelni. Így ilyenkor csak lazán posztolgatok, hogy ne felejtsenek el. 

      Ha Triar és Henry találkoznának, szerinted mit tanulhatnának egymástól? :)
Érdekes lenne összeereszteni őket, különbözőnek tűnnek, de szerintem nagyon hasonlítanak. Triar nemesi származású, Henry közrendű (bár lehet, hogy még kiderül róla valami, ezt te tudod - :) ), de mindegyikük lázad a származáson alapuló viszonyok ellen, büszkék és céltudatosak. Fiatalon akár barátok is lehetnének, és Henry talán megtaníthatná Triarnak kimutatni az érzelmeket. A sebhelyes arcú, megrokkant  Triart viszont azt hiszem, bosszantaná egy Henry típusú fiatal. Izgalmas lenne megismerni az öreg Henryt is, hogy mit kezdene az engedetlen, vakmerő, ifjú Triarral.


A Tullia meséit megrendelhetitek akár a Libri vagy a Bookline webshopjában is e-könyv formában.
A végtelen mezők vándora című novellás kötetet pedig az alábbi linkeken rendelhetitek meg: Publioboox , Bookline
Bővebb információkért kövessétek Erika facebook oldalát és látogassatok el weboldalára is, ahol beleolvashattok írásaiba és sok más érdekességeket is találhattok. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése