2017. március 17., péntek

Újra mozikban az Amadeus!

Az Amadeus című film különleges helyet foglal el a szívemben. Egyik legmeghatározóbb filmélményem volt, olyannyira, hogy a főiskolai szakdolgozatomat is erről az alkotásról írtam. Épp ezért nagyon megörültem a hírnek, hogy a filmet ismét műsorra tűzte néhány magyar mozi. Na de mi is ez a film, amely 1984-ben  nyolc Oscar-díjat és megannyi más elismerést sepert be? Megjegyzem, nem véletlenül.

Az Amadeus egy életrajzi film, melyet Milos Forman rendezett, aki ekkor már olyan ikonikus filmeket jegyzett, mint a Hair, a Száll a kakukk, vagy épp még a csehszlovák időkből a Tűz van babám és a Fekete Péter. Forman neve tehát eleve garancia volt a film sikeréhez, ráadásul remek alapanyagból dolgozott.  Pedig életrajzi filmet gyártani nem egyszerű feladat.
Ha valaki egy valaha élt híres személyiség életét szeretné fikcióban feldolgozni, az mindig rizikós vállalkozás. Az emberek egy része a legutolsó mozzanatot is kritikusan szemlélik, és kijelentik, hogy ez a film bizony sehogy sem hiteles. A másik véglet, hogy sokan ezeket az alkotásokat kész tényeket felvonultató anyagként látják, és ebből adódhatnak félreértések. Ezzel a kérdéssel az Amadeus kapcsán azért is érdemes foglalkozni, mert tekintve, hogy igen nagy sikerű mozi, rendesen megosztotta a nézőket. Egy dolgot tehát le kell szögezni, mely általánosan igaz minden valós személy vagy esemény ihlette filmre, akár könyvre. Az Amadeus adaptáció, ráadásul egy többlépcsős feldolgozás, mely csak nyomokban nyúl vissza a tényszerű életrajzhoz, habár ezt nagyon ügyesen csinálja. Maga az alaptörténet eleve egy legendára épül, nem pedig magára a biográfiára. Ennek első feldolgozása Puskin egyfelvonásosa volt a Mozart és Salieri, majd ezt követte Peter Shaffer Amadeus című színműve, végül maga a film.
A történet Salieri, az olasz komponista visszaemlékezése, és a válasz keresése arra, vajon ő volt-e Mozart gyilkosa. A film Mozart utolsó tíz évét mutatja be, melyben a komponista zsenit egy tehetséges, ám nála jóval középszerűbb zeneszerző társa szemén keresztül látjuk. 
A cselekményt nem részletezném, ezt sokkal inkább látni, és nem utolsó sorban hallani kell. A filmet végig kíséri  a Mozart és Salieri közt húzódó konfliktus, miközben betekinthetünk az 1780-as évekbeli Bécs előkelő világába, és hallgathatjuk Mozart csodálatos műveit. Mindezek mellé gyönyörű jelmezek és díszletek társulnak és persze remek színészi játék.
F. Murray Abraham és Tom Hulce remekül testesítik meg az alázatos ám középszerűsége miatt egyre féltékenyebb Salierit, valamint a gyermeklelkű zsenit.
És hogy ezután többet tudunk-e majd Mozartról? Igen többet, azt legalábbis biztosan, hogy valóban zseni volt. Semmiképp se üljünk be úgy a filmre, hogy most a lehető leghitelesebb alkotás tárul a szemünk el, mert az Amadeus nem dokumentumfilm. Annál sokkal több. Az Amadeus egy műalkotás, mely méltóképp tiszteleg a zenetörténet legnagyobb alakja előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése