2017. március 20., hétfő

Pacifizmus egy háborús regénybe zárva - (Nyugaton a helyzet változatlan)

"Mi már nem vagyunk ifjúság. Nem akarjuk többé megostromolni a világot. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá."


Hónapokkal ezelőtt olvastam ezt a könyvet, de azóta is emésztgetem. Mert ha az ember igazán értőn olvassa Remarque Nyugaton a helyzet változatlanját, akkor bizony sok minden átértékelődik benne.
Anno azért vettem ki a könyvtárból ezt a könyvet, hogy némi anyagot és inspirációt gyűjtsek saját regényemhez. Bevallom, nem tudtam pontosan mire számítsak. Először azt hittem, nem is fog lekötni, de aztán arcul csapott, és valamit bennem nagyon megváltoztatott.

A nyugaton a helyzet változatlan az egyik legőszintébb írás az I. világháborúról. Remarque annak idején tizennyolc évesen került a frontra az iskolapadból. Épp úgy, ahogy ennek a könyvnek a hősei is. A főszereplő, Paul Baumer elbeszélésében pillanthatunk bele a háborúba, annak minden borzalmába, kegyetlenségébe, de leginkább értelmetlenségébe.
Remarque kegyetlen realizmussal, sőt naturalizmussal ábrázolja a front mindennapjait, a véres csatákat. Őszintén mesél sokszor zavarba ejtő, megbotránkoztató dolgokról. És ez így szép, mert ennek  a könyvnek nem célja romantikus rózsaszín ködbe burkolni a háborút. Szereplői nem válnak a szó nemes értelmében hősökké. Kiábrándult, dühös fiatalok, akik a reményekkel teli iskolás évek után belecsöppentek a háború gyilkoló gépezetébe. Fiatalként olvasva, sokszor nem is a sok vér és haláleset, amely elszorítja az ember torkát, hanem az a tudat, hogy mindez valóban megtörtént, és ez a háború fiatalok tízezrei életét vette el, és fordította a világ ellen, melyet szerettek volna szeretni.
És mielőtt az hinné bárki, hogy ez a regény, végig könnyfakasztó és elborzasztó, elmondom, hogy ez csak részben igaz. Mivel a film szereplői épp lázadó ifjúkorukat élik, a háború eseményeit kellő szarkazmussal szemlélik. Gúnyosak és szemtelenek. Beszédmodoruk és gondolataik pedig alig tér el azoktól a fiataloktól, akiknek nem kellett megjárniuk a háborút. Sokszor fel kellett nevetnem, amikor olvastam, majd fél oldal múlva összeszorult a gyomrom. Remarque remekül festi le ezt a történetet, ezt a háborút. Nyelvezete egyszerű, jól érthető, olyan, melyet a mai fiatalok is könnyedén olvashatnak.

És el is kéne nekik. Talán csak az én szívügyem ennyire az I. világháború, mégis azt gondolom, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan olyan mű, melyet kötelezővé, de legalábbis ajánlott olvasmánnyá tennék a középiskolában. Ebből a műből van mit tanulni, és nem csak azt, hogy milyen is volt a háború valójában, melyről a tankönyvek alig-alig írnak, hanem azt is, hogy hová nem szabad harmadszor is eljutnunk. Végső soron ez a regény üzenete. Remarque műve ugyanis részemről az egyik leginkább pacifista alkotás, mely a kezembe került.


***

Szeretnél visszautazni az 1910-es évek Angliájába? Szereted a kalandos, romantikus történeteket? Ha tetszett a részlet olvass tovább a blogon, vagy már megrendelheted a sorozat első kötetét a Bookline vagy Libri honlapján e-book és nyomtatott változatban is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése