2017. március 14., kedd

Általunk teremtett legendák (Bogár Erika: Tullia meséi-Őrző)

Már régóta adós voltam ezzel a poszttal, de sajnos valami mindig közbejött, márpedig erről a könyvről nem szerettem volna sietve írni, mert az méltatlan volna hozzá. :)

Elöljáróban leszeretném szögezni, hogy bár én magam is írok, sőt már adtam ki könyvet, valahogy mégis kissé előítéletes vagyok a kortárs írókkal. Ennek oka egyrészt, hogy sokkal inkább vonzódom a klasszikusokhoz, nem nagyon szeretem a modern világunkban játszódó történeteket, valamint engem is sokszor irányít az a tévhit, hogy, ami ma íródik, az biztosan ponyva, főleg miután tombol a "Szürke-láz" és hasonlók. Bogár Erika könyve azonban bebizonyította, hogy mindeddig nagy tévedésben éltem, és nem kell félnem a kortárs szerzők műveitől, mert bizony igazi kincseket lehet találni. Legalábbis a Tullia meséi - Őrző biztosan az.

A könyv elolvasásában elsősorban a kíváncsiság motivált, de nem a történet iránti, ugyanis alig tudtam valamit róla. Sokkal inkább az, hogy milyen könyveket írnak ma, és egyáltalán úgy éreztem kötelességem is ismerni a mai szerzőket. Bogár Erika műve így többszörösen különleges helyet foglal el a szívemben, és most itt az idő, hogy ajánljam nektek is.

A Tullia meséi - Őrző című könyv műfaját tekintve fantasy, és ezzel engem rögtön megfogott. A cselekmény Tulliában játszódik, mely az írónő által teremtett ország, ahol az embereken kívül alig van olyan élőlény, mely ismerős lehet számunkra, a világ azonban nagyon is valóságos, ráadásul, ami igazán különlegessé teszi, hogy hangulatában nagyon közel áll a mi ősmagyar mondáinkhoz.
A történet főhőse Triar kezdetben szófogadatlan, nyegle és nagy erejű kamasz, akit apja az őrzőkhöz küld, hogy röviden szólva kissé megneveljék a fiút. A cselekmény ettől kezdve gyakorlatilag egy felnőtté válás története, annak minden klasszikus elemével. Triar az őrzők között lassan férfivá érik, miközben ráébred arra, mekkora felelősséggel tartozik mások iránt. Erre pedig szüksége is van, hisz felbukkan a gonosz egy vérszomjas démon alakjában, amely veszélybe sodorja Tullia békéjét és lakóinak életét. Triarra súlyos döntések és veszélyes kalandok várnak és a tét óriási.

Tovább nem is részletezném a cselekményt. Inkább kicsit beszélnék összességében a regényről.
Rögtön a fülszövegben találunk párhuzamot az ősmagyar mondavilággal.  Tulliát hét letelepedett nomád törzs lakja, melyek nagyon különböznek egymástól, mégis békében élnek egymás mellett. Persze csak addig, míg sokan át nem pártolnak Krónhoz a sötét istenhez.
Erika egy összetett, részlet gazdag világot teremtett teli különleges lényekkel, emberekkel, politikai rendszerrel és vallással. Tetszett, hogy mégsem veszett el az apró részletekben. Jó volt, hogy a sok különleges állatot, mint például a marlákat csak homályosan írta körül, és a többit a fantáziámra bízta. Szeretem, amikor az író hagy szabadságot az olvasónak. Azt viszont hiányoltam, hogy nem kaptam támpontot ahhoz, hogyan is terül el ez a világ. Persze ez a személyes rigolyám, mert nagyon szeretem a térképeket. Ide is el kellett volna egy, vagy akár egy-egy fejezetben szívesen olvastam volna többet ennek az országnak az elhelyezkedéséről, földrajzáról, akár még a politikájáról is. Mivel azonban várhatóak folytatások, azt hiszem idővel mindent megfogok tudni Tulliáról.

Szerettem, hogy a cselekmény nem kiszámítható. Persze valahol érezzük mi lesz a vége, mégis marad benne bőven rejtély. A szereplők nincsenek biztonságban. A jók és a rosszak ugyanúgy áldozatául eshetnek az eseményeknek. Néhány főbb szereplő elbukik, míg egyes mellékszereplők felemelkednek. Ezt én nagyon nagy erénynek tartom, mert végig fenntartja az érdeklődést, és ettől valahogy valóságosabb az egész történet. Erika nagyon jól bánik ezzel a lehetőséggel, ráadásul egy olyan kora középkor ihletésű világban, ahol bizony valóban sosem tudhatta az ember, mikor van biztonságban. És ha már a könyv erényeinél tartunk, beszéljünk a szereplőkről. Minden karakter pontosan kidolgozott, sokszínű karakter. Triart kedveltem, de néha olyan anyaian megpofoztam volna. Szerettem, hogy mindenki igazán húsvér karakter. Ráadásul gyönyörű jellemfejlődéseknek is tanúi lehetünk. Az első természetesen Triar. Érdekes volt látni, hová jut az a nyegle kamasz, aki  a könyv elején volt. Számomra azonban a legnagyobb fejlődést Nindra hozta. Nem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulok, hogy felkerült  a kedvenc hősnőim listájára. Átéreztem minden vívódását, döntését és tettét. Nagyon erős női karakter egy olyan történetben, amelynek szereplői jórészt harcos férfiak, és ahol nőként nagyon nehéz lehet helytállni.

Összességében tehát Bogár Erika regénye egy olyan olvasmány melyet bátran tudok ajánlani mindenkinek, aki egy szépen megírt, izgalmas történetre vágyik, és szeretne elmerülni egy különleges, mégis kicsit ismerős világban. Már az első oldalakon látszik, hogy az írónő mennyire szeretettel nyúl szereplőihez és az egész történethez, ez pedig különösen megdobogtatta a szívemet, hiszen minden tehetség, és gyakorlat mellett a legfontosabb, hogy beletegyük a szívünket a könyvünkbe, és ez itt megtörtént. Nem is akárhogy. Én már alig várom az újabb könyveket.

Ha sikerült felkelteni az érdeklődésed, kedves olvasó, akkor látogass el a Libri oldalára, ahol e-könyvként tiéd lehet a Tullia meséi-Őrző című regény. :)
Vagy látogass el részletekért, és más írásokért Bogár Erika honlapjára vagy facebook oldalára.

Jó olvasást mindenkinek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése