2017. február 9., csütörtök

Könyv vagy film? Avagy milyen egy jó adaptáció?

Manapság ellepik a mozikat a könyvadaptációk. Természetesen ez nem új keletű dolog, hisz a filmkészítés egyik első nagy volumenű alkotása az 1902-es Utazás a Holdba is egy Verne adaptáció.
Mostanra azonban alig van film mely nem egy regény, novella, képregény, netán egy életrajz feldolgozása lenne. Sokszor alighogy megjelenik egy könyv, máris megveszik a filmkészítés jogát, és sokakhoz előbb jut el az adaptáció, mint az eredeti mű.


Na de milyen egy jó adaptáció? Mik a tévhitek vagy téves elvárások?

Először is le kell szögezni, hogy a könyvek és a filmek egészen más eszközökkel tudják elérni a kívánt hatást, ezért eleve sok minden megvalósíthatatlan a filmvásznon, de ugyanúgy a könyvben is. Egy hosszú leírás a városról vagy egy szobáról egy könyvben elfér, de a filmen erre ott a díszlet, amire nem fecsérelnek felesleges tekercseket. Épp úgy, míg a filmben ugrálhatunk egyik történésről a másikba, a könyvnél egy csapongásnak tűnne.
A párbeszédek is egészen mások. A film elve, hogy sokkal inkább a szemednek szóljon, és megmutassa a történetet, ne pedig elbeszélje. Ergo a dialógusok jóval feszesebbek lesznek, kevésbé irodalmibbak, mert egy filmnek életszagúnak kell lennie. Kivéve persze, ha a történet megköveteli az irodalmiságot.
Remek példák egyébként a régi néma filmek, melyek szó nélkül mondtak el történeteket, és bizony nem egyszer egy-egy híres regény adaptációi voltak.

Az sem mindegy, hogy miképpen adagoljuk a történetet. A Gyűrűk ura például két részre osztja a cselekményét. Olvassuk Frodóék szálát több száz oldalon keresztül, majd Aragornékét. Filmen ez nem működik, ezért a készítők párhuzamosan illesztették egymás mellé a két cselekményszálat. Egy könyv végtelen lehetőséget nyújt a történet elbeszélésére, ha azonban egy film nagy tömegeket akar megszólítani, akkor tartania kell magát a klasszikus történetvezetési formákhoz.

Ezekkel a dolgokkal tisztában kell lennünk akár olvasóként/nézőként is, mert sokat segíthet egy-egy adaptáció megítélésében.
Magának az adaptációnak ugyanis a lényege az, hogy a könyv szellemiségét, hangulatát adja át lehetőleg úgy, hogy a történetet sem bolygatja meg jobban, mint azt a filmművészet megköveteli.

Téves elvárás tehát, hogy az adaptációnak oldalról oldalra másolnia kell a könyvet. Ne feledjük a filmadaptáció maga is egy önálló alkotás, mely a filmkészítőinek elképzeléseit jeleníti meg az adott történetről. Egy könyvről pedig ahány olvasó, annyi elképzelés. :)
Valószínűleg sok mellékszereplő nem kap elég időt, sőt talán semennyit a filmvásznon. Ennek oka, hogy egy könyvben oda-vissza lapozhatsz, sőt a sok karaktert felvonultató könyvek függelékkel is rendelkeznek. Egy filmet újra és újra visszatekerni azonban idegtépő lehet. Ha filmet nézünk, akkor azt akarjuk, hogy arra a 2-3 órára magával ragadjon a hangulat, de nem fogunk mellé függelékeket olvasgatni, hogy tudjuk ki kicsoda, hisz így oda a mozi varázs.
A történet is feszesebb lesz. Egy filmnek két órán át fenn kell tartania az érdeklődést, és ehhez bizony sok könyvbéli cselekményt össze kell vonni, esetleg törölni. Bár én eleve azt pártolom, hogy a könyv se legyen tele felesleges epizódokkal. Minden leírt mondat a nagy végkifejletet segítse elő, és ne legyenek felesleges leírások, üres párbeszédek.

Ezek fényében, és bár ez személyes véleményem, a Gyűrűk ura például tökéletes adaptáció, hiszen a hangulat nem különbözik a könyvétől. Jól olvasztottak egybe karaktereket, és jó arányban hagytak ki kevésbé fontos jeleneteket (pl. a Megye megtisztítása). Az üzenet, a mondanivaló ugyanaz. Nem érezzük, hogy át lennénk verve. Mégsem kapjuk teljesen ugyanazt.
Egy adaptációnál talán legfontosabb, hogy az alkotó hozzáadja a saját világát, ettől lesz akár több mint a könyv. Minek nézzük meg ugyanazt, amit már olvastunk? Annak nincs értelme, hisz el tudjuk képzelni magunk is. Egy filmfeldolgozásnál mást várunk. Ugyanazt a mesét, de mégis valami újat. Épp ezért történhet meg az, hogy akár egy film jobb is lehet, mint a könyv. Erre jó példák Kubrick alkotásai. Mind a Mechanikus narancs, mind a 2001 Űrodüsszeia messze túlszárnyalták az alapul szolgáló könyveket. Vagy említsük meg a Büszkeség és Balítélet BBC feldolgozását, amely, ha a könyvet nem is múlta felül, de az biztos, hogy azóta legtöbbünknek Colin Firth ugrik be a Mr. Darcyra gondolunk. :)


Egy biztos: a mára szinte teljesen eliparosodott Hollywood csak úgy ontja az adaptációkat, remake-ket, melyek között alig találunk kiemelkedő alkotásokat. És ez bizony rontja a filmek pozitív értékelhetőségét. Érdemes azonban megnézni néhány igazi klasszikust, mely nem egyszer olyan könyvekről készültek, melyek már maguk is kiállták az idő próbáját.

Azt latolgatni pedig, hogy a könyv vagy a film javára billen-e az a bizonyos mérleg talán felesleges is. Hisz túl sok a pro és a kontra. Én magam olvasni szerető emberként mégis lelkesen pártolom és védem a filmeket, mert van benne valami varázs, amit az biztosan ismer, aki már részese volt egy forgatásnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése