2016. augusztus 26., péntek

A nők és a háború

 A könyvem második kötetének írásához igyekszem nem csak száraz történelmi adatoknak utána nézni, hanem picit megérteni az akkori ember, különösen a fiatalok lelkét, érzéseit, gondolatait. Ehhez pedig legjobb a kort feldolgozó regények és filmek felkutatása. Most utóbbiból hozok kettőt, melyek nagyban különböznek, de egy dolog összeköti őket, az, hogy főszereplőik fiatal nők, akiknek szemén keresztül  lehetünk tanúi az I. világháború idejének.

Az első a 2004 -es "Hosszú jegyesség", melynek rendezője Jean-Pierre Jeunet, főszereplője pedig Audrey Tautou. A páros már dolgozott együtt az "Amelie csodálatos élet"-én, és bizony itt se maradnak el azok a jellegzetességek, melyek Jeunet sajátjai. Képeslap szerű snittek, meleg színek, vagy a történet, naiv, álmodozó hősnője.
A "Hosszú jegyesség" egy nyomozás története, melyben az egykor átvészelt gyermekbénulás miatt járni alig tudó Mathilde egy rejtélyes esetre próbál választ találni. Vőlegényét, Manech -et és néhány társát ugyanis halálra ítélték a fronton, és kiküldték őket a senki földjére, hogy a németek végezzenek velük. Mathilde nem nyugszik bele szerelme halálhírébe, és elkeseredett nyomozásba kezd. Az elbeszélések mozaikjaiból, lassan kirajzolódik annak a végzetes napnak a története, és közben mi nézők is képet kaphatunk a lövészárok borzalmairól.
A film remekül ötvözi a szép, képeslapnak is beillő képeket, a háborút bemutató realisztikus felvételekkel. Nekem különösen tetszett, ahogy a háborútól távollevő kisemberek sokszor érdektelennek, tűnő hozzáállását is bemutatja.
A "Hosszú jegyesség"-et én mindenképp ajánlom, mert remek korrajz, és szép történet, egy olyan korról, amiben aligha történhettek csodák, de persze egy Jeunet filmben semmi sem kizárt, még ha sok fájdalom bújik is meg a csoda háta mögött.




A másik film valós személyek történetét meséli el, a brit írónő, Vera Brittain emlékiratai alapján.
Ez a 2014-es "Az ifjúság hagyatéka", James Kent rendezésében
A történet Vera szemén keresztül mutatja be az I. Világháború négy, hosszú, keserves évét. 
Míg öccsét, és szerelmét (akit mellesleg Kit Harington játszik, alis Havas Jon) a frontra küldik. Vera tehetetlennek érzi magát, és úgy dönt, felhagyva addigi terveivel, önkéntes ápolónőnek áll.
Míg a "Hosszú jegyesség" egy, bárhogy is nézzük, szép szerelmes történet, háborús díszletekkel, addig az "Ifjúság végrendelete" nem próbál annak hatni. Főhősei csak sodródnak a történésekkel, és mi nézők igazán átélhetjük azt  a kiábrándultságot, és reményvesztettséget, melyet a kor fiataljai érezhettek.
 Egy nemzedék halálát mutatja be a film, ahogy Remarque írja a "Nyugaton a helyzet változatlan elején "... egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított - elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték."
A történet végig Vera szemszögéből mutatja az eseményeket, amelyeknek ő csupán tehetetlen tanúja. A film azért is kiemelkedő, mert kevés, tán az egyetlen, mely egy nő szemével mutatja meg a háborút, így bemutatva, milyen lehetett azoknak, akiknek otthonról kellett remélniük, hogy szeretteik egyszer majd hazatérnek.

Mind a "Hosszú jegyesség", mind a "Az ifjúság végrendelete" olyan film, amit feltétlenül látni kell, nem csak azoknak, akiket érdekel az adott kor, hanem akik, igazi, emberi történeteket akarnak látni, vagy olvasni, merthogy mindkettő elérhető könyv alakjában is. Én ajánlom nektek őket, mert nem csak megindító filmélményekben lehet részetek, de talán tanulságul is szolgálnak a mi nemzedékünknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése