2016. július 7., csütörtök

Regényt írok 22. rész (Túl az első változaton)

Sokféleképpen vághatunk bele egy regény írásának. Van, aki hosszasan vázlatol, ábrákat készít, és lassan halad fejezetről fejezetre. Van, aki, bár jegyzetek alapján halad, de hagyja, hogy elragadja az ihlet, és ír és ír, majd később ismét neki esik, hogy tökéletesítse a művet. Vannak olyanok, akik nem kronológia szerint haladnak, hanem az épp fejükben leginkább kidolgozott részeket, melyeket végül egybe kapcsolnak. És még ezen kívül is számtalan módszer létezik, de egy dolog biztos, egyik író sem áll meg az első leírt változatnál, hanem hosszas időt és energiát fektet abba, hogy az általa alkotott iromány, végül valóban méltó lehessen arra, hogy a közönség elé tárják.
Én a magam részéről, az "egyben mindent leírok és jegyzetelek" tábort erősítem, ezért leginkább erről fogok írni, de szerintem bármilyen módszerhez lehetnek hasznosak a tanácsok. :)
 
Ha írunk, fontos, hogy elég kritikusak legyünk saját magunkkal, de ne essünk túlzásokba. Arra persze sosincs garancia, hogy épp nem-e a legjobb változatot töröljük, mert valamiért elbizonytalanodunk, de annyi biztos, hogy tudnunk kell, hogy valóban min érdemes korrigálni. Vannak, akik hajlamosak túlzásokba esni, és végül nem csakhogy éveket töltenek el egy-egy könyv megírásával, de szép lassan teljesen átírják az eredeti koncepciót, ezzel pedig akár el is mehet a kedvük a mű befejezésétől, hisz bármennyit dolgozunk is rajta, ha túlságosan eltérünk eredeti elképzelésünktől, akkor azt mi is érezhetjük, hogy a mű, amin dolgozunk, szinte már idegen számunkra, és sehogy sem akar már egyben megállni.
Ennek a problémának szerintem egyrészt az a megoldása, hogy már az elején határozzuk el magunkat néhány dologban: (1. a főbb fordulatok, a regény alapszerkezete; 2. főbb szereplők jelleme, élete; 3. A regény nyelvezete, stílusa) Ezek szerintem azon fontos pontok, melyek segítenek abban, hogy bármennyit is foltozgatunk, az ne legyen a mű kárára.
Például, ha egy szereplőnk eredetileg gőgös, de a javítások során úgy döntünk, hogy mégsem az, akkor egy ilyen változtatás teljesen megváltoztathat eseményeket, főleg, ha ez a tulajdonság, addig a karakter szerves része volt.
Az sem jó eset, ha egyszerre stílust vált a regény, mert néhány új fejezet írásakor valami épp hatással van ránk, vagy csak alapból nem volt egységes, amit eddig írtunk.
Hinnünk kell abban, hogy, ami kipattant a fejünkből, az jó, hisz valahol minden ötlet alkalmas arra, hogy egész történetté nője ki magát, a kérdés csupán az: Hogyan történik mindez?

Véleményem szerint jó dolog, ha nem hagyatkozunk csak magunkra, hanem olyan emberekhez fordulunk, akik hozzánk közel állnak, de képesek elfogulatlanul véleményt alkotni. Én eddig például 5 embernek mutattam meg a könyvet, akik bizonyos dolgokban nagyon egységesek voltak, de mindegyikük más-más érdekességre hívta fel a figyelmem, ami most sokat segít a javításban. 
Ezzel a módszerrel nem maradunk annyira magunkra, és talán kevésbé futunk bele abba a hibába, hogy egy-egy elkeseredett pillanatunkban úgy döntünk átírjuk még  a legjobb részeket is. De ha valami már egyöntetűen mind az 5 vagy akár több "tesztolvasónk" szerint jó, akkor azt vélhetőleg érdemes békén hagyni. Persze az is fontos, hogy olyan embereket válasszunk, akik nem restek kifejteni a véleményüket, és még ha a legjobb barátunk, vagy szülőnk is, akkor is képesek a negatívumokat is a szemünkbe mondani.
Végső soron persze minden a mi döntésünk, de jó, ha akad némi kapaszkodó, hisz egyedül könnyen eltévelyedhetünk. :)

Végül egy kis személyes tapasztalat, és infó a regényről.
Én a magam részéről most úgy érzem, hogy írtam nagyjából 1200 oldalnyi regényt, aminek egyes fejezetei erősen vázlatosak, néhol kifejezetten hiányosak. A dolgom az, hogy ebben a már egyben levő történetben szépen kidolgozzam azokat a részleteket, melyekre az első neki futáskor nem fordítottam elég időt. Persze jönnek új ötletek, melyek kellenek is, hisz visszaolvasva, amiket írtam, jól látszik, hol van szükség arra, hogy kicsit jobban kifejtsek eseményeket. És akkor még nem is beszéltem a helyesírásról, nyelvtani javítgatásokról. (ezeket én például szívesen bízom valaki másra.)
Bármennyit is írjak hozzá azonban a könyvemhez, bármennyit is javítsak, alapjaiban nem akarom már megváltoztatni, épp ezért jóval lassabban is haladok. Ezt pedig az bizonyítja, hogy az első kötet 21 fejezetét anno nagyjából egy hónap alatt befejeztem, most azonban egy hónapja csupán az első 5 fejezet átírásáig jutottam. Hogy mi lesz végül, nem tudom, ahogy azt se képes leszek-e betartani a szabályaimat, de annyi biztos, hogy szeretem ezt a könyvet, bármi lesz is a sorsa, mert az első, és az enyém, amivel annyi hónapot töltöttem már, és fogok is még az elkövetkező időben. A célom pedig azt, hogy ezt az én kis történetemet nyugodt szívvel tárhassam majd a nyilvánosság elé. :)

Írjátok mg tapasztalataitokat, észrevételeiteket, és esetleges kérdéseiteket a témával kapcsolatban, itt vagy akár facebook-on.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése