2016. június 21., kedd

Regényt írok 21. rész ( A befejezés)

Hosszú ideig nem írtam, ide, mert minden szabadidőmet lefoglalta a regény befejezése. Most pedig (végre) elkészültem a történetemmel. Furcsa érzés hosszú hónapok után, hogy már nem kell, hogy azon járjon az agyam, vajon kivel mi lesz, mik lesznek az újabb fordulatok.  De akkor beszéljünk kicsit arról miként is érdemes lezárni egy történetet.

Minden könyv más és más, ezért a befejezésük sem készülhet egy kaptafára, de azért vannak közös pontok, melyekről érdemes szót ejteni.
A legfontosabb, hogy a könyv minden megkezdett történet szála legyen elvarrva az utolsó oldalra. Az persze jó, ha hagyunk lehetőséget az olvasónak, hogy a könyv elolvasása után is agyalhasson azon, vajon miként folytatódik szereplőink élete, de ne legyen hiányérzetük.
 
 A szereplők, akiket eddig mozgattunk jussanak el A-ból B-be. Bármekkora időt ölel át egy regény, bármennyire kevés vagy sok esemény zajlik az oldalakon, a hőseink fejlődnek. Egy történet, mindig egy vagy több hős életének egy-egy sorsfordító szakaszát dolgozza fel. Olyan eseményeket mutat be, amelyek sokszor gyökeresen megváltoztatják a főszereplőt.
Ha egy addig szegény, megvetett fiú megpróbál kitörni, és válni valakivé, az útja végére biztos el kell veszítse ártatlanságát, fel kell nőnie, és bölcsebbé kell válni. De akár rossz útra is térhet, és elbukhat, miközben a sikert hajszolja. A lényeg, hogy a könyv utolsó oldalán nem lehet ugyanaz, mint a legelsőn. Egy történetnek talán ez a leglényegesebb szabálya. Még az olyan művekben is, mint pl. Csehov drámái, amik első olvasatra eseménytelenek, is élnek ezzel a szabállyal. Csehov hősei mindig egy belső utat járnak végig, melynek vége természetesen a reményveszettség, és az a felismerés, hogy képtelenek cselekedni. Eddig a felismerésig azonban el kell jussanak, és ez adja ezeknek a műveknek a drámáját.

A harmadik az, az a hiba, hogy néha hajlamosak vagyunk túl magyarázni a könyv végét. Történetünknek valami grandiózus véget akarunk, amin mindenki zokog, vagy meghökken. Pedig sokszor fontosabb az, hogy tudjuk miért épp ott és akkor vágjuk el a történetet, ahogy az, hogy milyen műfajban alkotunk.
Egy kriminél ekkorra már kiderül ki volt  gyilkos, és a nyomozó levonja a tanulságot, a bűnös megbűnhődik.
Egy karrierregénynél tanúi leszünk ahogy  Hős végleg megveti a lábát a csúcson, vagy épp menthetetlenül elbukik.
Romantikus könyvnél a szerelmesek egymásra találnak, vagy útjaik végleg elválnak.
Stb. stb. :)
Az a lényeg, hogy tudatában legyünk annak, miért fejezzük be épp ott a regényt. Ha valamit csak úgy elvágunk, az látszik. Egy történetnek kerete kell legyen. Mindegy, hogy egy ember egész életét, vagy csak egy életszakaszt dolgozunk fel.
Ha ezt már tudjuk, akkor azzal is hamar tisztában leszünk, hogy mennyire kell dramatizálni a könyv végét. Én személy szerint nagyon szeretem, mikor az ilyen nagy történetek úgy érnek véget, hogy a szereplők maguk is tudatában lesznek azzal, hogy valami végérvényesen megváltozott, és ez meghatározza a majdani történeten kívüli életüket. Mi olvasók pedig fantáziálhatunk, hogy vajon a nagy kalandok után milyen lehet folytatni az életet.

Összefoglalva tehát, ha még nem is tudjuk pontosan mi lesz hőseink sorsa, de azzal tisztában kell lennünk, hová akarunk eljutni. Adjunk lehetőséget a hőseinknek a fejlődésre, hogy a könyv lapjain bejárt út végére gyökeresen megváltozhassanak, ezzel szolgálva tanulságként az olvasó/ néző számára. Végül pedig ne hagyjunk hiányérzetet, azokban, akik kezükbe veszik a könyvet, és gondosan zárjunk le minden történetszálat, Ha ezeket betartjuk, akkor a többi már csak a kreativitásunkon múlik. :)

Nektek mik a kedvenc befejezéseitek? Vannak klisék, amiket nem szerettek? Írjatok kommentet, itt vagy facebook-on. :)

4 megjegyzés:

  1. Uh-uh, gratulálok ahhoz a VÉGE felirathoz. Ez a történelmi feldúsítással együtti VÉGE? :3
    Amit ebben a bejegyzésben leírtál az ideális végről, teljes mértékben osztom. Sőt, én még azzal is kiegyeznék, ha a szálak lezárása a továbbgondolás rovására menne, de egy regény végén függővéget olvasni, az olyan félbevágott érzés. Az utolsó fejezet, bekezdés, mondat ugyanazt az érzelmi ívet, hangulatot kövesse, amit felépített a történetben. Vagy legalábbis valami hasonlót, jobb megfogalmazásban.
    Hirtelen két lezárás/klisé jut eszembe, amitől, ha nem is falra mászok, de tökéletesen lefelé irányítja a könyv értékelését, főleg mert két napja futottam bele az egyikbe.
    1. Utolsó előtti fejezetben minden szörnyűséges (itt agydaganatos Rómeo, minimális túlélési eséllyel) snitt, utolsó fejezet/epilógus, már a jövőbe tekint, minimum terhes a nő, vagy legalábbis összeházasodtak/mind élnek, és épp azt a részét hagyják ki, hogy mégis hogyan javult meg minden. Itt nem csak testi, de lelki, érzelmi dolgokról is szokott szó esni, a lényeg, hogy az utolsó előtti és az utolsó közt 180°-os fordulatot vesz egy szál és NEM MAGYARÁZZÁK MEG <- bocsánat a capslk-ért, de ez a lényeg. A példa címét nem merem leírni, nem merem felvállalni hogy beleolvastam abba a könyvbe, amit ha nem könyvtári lenne, egy ládába zárnék és elásnék a föld alá, hogy soha többé ne olvashassa senki. Igaz, ez az egész történet és a főszereplők hibája.
    2. ha az utolsó fejezetben haldoklik és vagy megmenekül vagy nem. példa: Mercy Falls farkasai 3. kötet <- ráadásul trilógia lezárójaként nem tudjuk meg, hogy túléli-e a fiú vagy sem. Én szeretném hinni, hogy túléli, és szeretném hinni, hogy csak elfelejtettem olvasni az utolsó fejezetet, mert az én könyvembe elfelejtették befűzni, de akkor is ott van, hogy nem tudjuk.

    Apróbb kellemetlenségek még szoktak érni, de ez a fentebbi kettő, amire kiakadok, a többinél annyira nem mérvadó, legfeljebb eljátszom a gondolattal, hogy én hogyan fejeztem volna be. :3

    Lesznek még bejegyzések a történet sorsával kapcsolatban, mondjuk Kiadót keresek címmel, vagy ennek itt a vége?
    Ha nyilvánosan nem is osztod meg, esetleg privátban mesélnél néhány dolgot a könyv kiadás lépéseiről? Annyira elveszett vagyok még e téren... <- igaz, még nem tartok ennél a lépésnél, így nem jártam istenigazából utána a dolgoknak ^.^

    Zsazsi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú köszönöm, hogy írtál! :)
      nem még a javítgatás folyik, csak a történetet sikerült lekörmöljem, összesen 1155 oldal lett, szóval, picit elragadott az ihlet. :)
      Fogok még írni, egyrészt a javítási folyamatokról, mert szerintem az is érdekes, és igen lassan beleásom magam a kiadással kapcsolatos infókba, és amint tudok írok róla.
      Amúgy tervezem, hogy majd ha kés feltöltöm az első fejezetet.
      Kiadásról eddig én is csak olvastam. Annyi biztos, hogy először e-book-ként szeretném majd terjeszteni a könyvet, aztán meglátom, mi lesz :)

      A befejezésekkel, amiket írtál, teljesen egyetértek (egyébként nagyon izgat, mi az a könyv :D )
      alapból az nem rossz, ha a sztori végén még beüt a krach, de akkor utána azt le kell vezetni. Amit írtál nekem tipikusan annak tűnik, hogy az író végig azt tervezi, hogy majd jól megöli a hősét, de a végére meggondolta magát, de már másként nem tudott belőle kijönni. - megjegyzem, a könyvemben 3 kötet alatt azért halnak meg szereplők (ez nem spoiler :) ) és néha nagyon nehéz volt leírjam a halálukat, hisz hozzám nőttek, de kell, ha a történet megköveteli.

      A másik meg ezek a befejezetlen könyvek, amiknél én is hasonlóan érzek. Ez jól áll egy kortárs, elvont műnek, de azért illik magyarázatokat adni.

      Amúgy én a "nyálas hepiendet" nem szeretem, mikor minden rózsaszín mázban úszik. Én alapból a realistább irodalmat kedvelem. Lehet a vége esküvő, meg ilyenek, de ne legyen cukormázas.

      Törlés
    2. Huh, az az oldalszám szép magas! World oldal vagy "könyv" oldal? (Mármint az átlagos könyvoldalméretűre át lett számítva. Nem tudom pontosabban körülírni. Emlékeim szerint az a B/5, de nem akarok hülyeséget mondani xD)
      Uhu, ennek nagyon örülök - hogy folytatod még a sorozatot. Minden bejegyzésben találtam valami érdekeset, hasznosat, elgondolkodtatót, ami vagy felmerült már bennem vagy teljesen új volt.
      (a címet nem árulom el. Csak azért említettem, hogy valóban létezik ilyen könyv. Nem kell utána nézni, szegénykének jobb lenne, ha elfelejtenék)

      Egyszer olvastam egy interjút egy íróval, sajnos a nevére már nem emlékszem, de egy jó hosszú és kusza romantikus sorozatot írt. Bevallotta, végig azt tervezte, hogy a főszereplő párról kiderül, hogy testvérek, csak más-más család fogadta örökbe őket, de végül a kiadó és a rajongók unszolására megváltoztatta a történet végét és happy end-del zárta le. Csak a legelejét olvastam, de nem fogott meg, így hagytam, szóval nem tudom, mennyire volt érezhető a váltás, minden esetre egy bizonyíték, hogy tényleg vannak ilyen történetek.

      Velem is előfordult még a legelső történetemnél, hogy elterveztem az egyik nagy fordulatnál melyik karakter hal majd meg, mint elkerülhetetlen áldozat, majd elkezdtem kidolgozni az elejétől a történetet, és ahogy kibontakozott az addig csak néhány szavas személyisége és egyre szorosabb lett a kapcsolata a főszereplővel, nagyon erősnek kellett maradnom, hogy ne hozzak be egy súlytalan mellékszereplőt, aki helyette hal meg.
      A történet egyébként soha nem lett befejezve, ugyanis egy hirtelen gépleállás után - amit valószínűleg valami vírus okozott, elveszett a történet középső része. Három nagyobb ív volt benne, amit külön dokumentumokként kezeltem, és míg az elsőről és a harmadikról, amiken többször változtatgattam, volt egy-egy naprakész mentés a pendrive-omon, a másodikat szinte elölről kellett volna kezdenem. Megpróbáltam, de végig ott volt benne, hogy nem ugyanaz, ez a jelenet korábban sikerült, most nem akar összeállni, és végül félbemaradt a projekt.
      Most gyakorolok, hogy fejlődhessek és egyszer majd be tudjam fejezni. Ez már amolyan csakazértis dolog nálam :3

      Igen, a boldog végeknél is könnyű "elúszni".

      Törlés
    3. Örülök, hogy találtál hasznos dolgokat. :) Én is még csak most ugrom ennek neki igazán, ezért is kezdtem el írni, hogy a hozzám hasonlóan kezdő írókkal lehessen eszmét cserélni, ha erre van igény.

      Ez a történetvezetés érdekes dolog, hogy mi befolyásolhatja. Én szeretek nagyon alkalmazkodni másokhoz, ebből az következne, hogy akik olvasták már az első változatot, és vmi nem tetszett nekik, vagy mást vártak, azt megváltoztassam, de nem így lett. Az íráskor, szerintem ragaszkodni kell ahhoz, amit elképzeltél, attól lesz a te műved. Ez pl tv sorozatokon eléggé meg tud látszani, hogy bizonyos dolgok csak azért kerülnek beléjük, mert a nézők úgy akarják.

      Az, hogy én alakítok, megint más. :) PL mikor ezt elkezdtem írni; 1. nem volt ennyire hosszú, 2. teljesen más volt a végkifejlet. Csak aztán jöttek újabb és újabb szereplők, újabb fordulatok, és szép lassan átalakult.
      Még le van írva az első ötlet, és abból kb 4 nagyobb momentum valósult meg, de azok is szinte teljesen más formában. :) Most pedig, hogy javítom, megint van, ami változik. Gyökeresen már nem, de azért alakul a sztori.

      Törlés