2016. június 16., csütörtök

A háború tudós hősei (Kódjátszma)

Tegnap volt szerencsém végre megnézni a Kódjátszmát (The Immitation Game), mely egy 2014-es film, melynek forgatókönyvét Oscar-díjjal jutalmazták.
Általában nem szeretek úgy nekiülni egy filmnek, hogy előtte végigolvasom az interneten található kritikákat, ezért most is így tettem. Csupán most a film megnézése után néztem utána, mit is írtak róla két éve. Nos érdekes, hogy a Kódjátszma eléggé megosztotta a kritikusokat, ami egy részről érthető is.
A történet középpontjában Alan Turing (Benedict Cumberbatch) , a kódfejtő matematikus áll, aki tulajdonképpen a mai számítógép elődjének feltalálója. Ennél tovább nem is kéne menni, hisz rögtön megvan a sablonja egy filmnek, ami simán elfér a Csodálatos Elme vagy a Mindenség elmélete között. A negatív kritikák leginkább ezt támadják, és azt a nyilvánvaló tényt, hogy a film sikerének reményében kiszínezték, ráadásul Alan Turing korántsem volt annyira érdekes személyiség, hogy az mozivásznat érdemelne.
Nos a filmet látva, nekem egyáltalán nem ez ugrott be. Azt már hosszú ideje tudjuk, és számomra az Amadeus az iskolapéldája, hogy bizony egy életrajzi filmet szinte kötelező kiszínezni. Ami egy életrajzi könyvben érdekes lehet, egy filmen rém unalmas lehet. Persze, ha az illető valóban nem élt olyan izgalmas életet, de azért valljuk be, ha moziba megyünk vágyunk arra, hogy picit elrugaszkodjunk a valóságtól. Épp ez a lényege a fikciós filmnek. Egy ember életét, egy történelmi eseményt nem mutat meg a teljes valójában, az csupán inspirálja a készítőket. A Kódjátszma pedig tökéletesen viszi végbe mindezt.


Alan Turing életének azt az igen fontos szakaszát mutatja be, mikor a II. Világháború alatt, egy hozzáhasonló bár nála kevésbé tehetséges tudósokkal, próbálták feltörni a németek titkos író gépét az Enigmát. Bár a sztori főként Turingra koncentrál, azért ez a film többről szól. A Világháborút ismerjük a történelem könyvekből, filmekből, regényekből, és tudjuk mi mehetett a fronton. De arról sokáig nem tudtak azok sem, akik átélték mindezt, hogy milyen sokat köszönhettek Turingnak és társainak. Számomra nagyon megindító volt az a tény, még ha a film túlzásokkal is él, hogy magának az Enigmának a feltörése, és az a felelősség, melyet ez jelentett, mekkora harc volt, ezeknek az embereknek a számára. Azon kár vitatkozni, hogy valóban ez mentette-e meg a világot Hitlertől, de az történelmi tény, hogy az Enigma feltörése nélkül talán teljesen máshogy ért volna véget  a háború.
A film ezzel nagyon jól operál. Miközben folyamatosan éreztetik hőseinkkel (direkt nem csak Turingot emelem ki), hogy mennyire jelentéktelen a munkájuk, miközben mások meghalnak a frontokon, ezzel ellensúlyozva azt kijelentést, hogy ők, vagyis Turing nyerte meg a háborút.
Ez pedig bármennyire lehet túlzás, azért is érdekes, mert a háború végével hosszú évtizedekre titkosítottak minden ezzel kapcsolatos aktát, így Turing és csapata valóban, amolyan névtelen hősök lettek. De persze ennél is drámaibb az a tény, hogy Turing homoszexuális volt, mely abban az időben betegségnek, sőt bűncselekménynek számított.
És ez a főhős igazi drámája, amit a film finoman adagol, tálán túl finoman is, de én ezt nem rónám fel neki. Az Enigma feltörése mellett az a másik fontos szál a történetben, és az egész igazi tragédiája is. A film ugyanis remekül megmutatja azt a tényt, hogy egy olyan embert, aki milliók életét mentette meg, csupán azért nem kapott elismerést, és ítélték el, mert homoszexuális volt. Ez pedig mindenki számára fontos tanulság lehet.

A tanulságos, érdekes, és szerintem kellőképpen megrázó történet, és Alan Turing életének ezen momentumai miatt is ajánlom a filmet, de e mellet is szólni kell a színészgárdáról; elsősorban Benedict Cumberbatch-ról, akit én töredelmesen bevallom eddig sosem láttam, mert valahogy még nem vettem rá magamat a Sherlockra. Így a játéka nekem külön újdonság volt, és igen el kell ismerni a tehetségét. Rajta kívül is vannak nagyon jó színészek. Ott van Kiera Knightly a okos nő, Joan Clarke szerepében, akinek meg kellett küzdenie azokkal az előítéletekkel, amik szerint egy nő nem lehetett tagja egy ilyen fontos csapatnak, még akkor se a tudása bőven megvolt hozzá.  Knighlty-nak én nagyon szeretem a játékát, még ha néha nagyon furcsa arcokat is tud vágni. Valamint kisebb és kevésbé három dimenziós szerepekben ott van Matthew Goode és Alan Leech, akik a Downton Abbey-ből lehetnek ismerősök, valamint a Trónok Harcában Tywin Lannisterként ismert Charles Dance is.

Én mindenkinek ajánlom a filmet, mert nem csak azoknak lehet érdekes, akik szeretik az ilyen zsenikről szóló történeteket. A Kódjátszma szerintem nagyszerű film, ami rengeteg tanulsággal szolgál a történelmünkről, és arról a sajnos örök hibánkról, hogy mennyire képesek vagyunk embertársaink felett ítélkezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése