2016. június 28., kedd

A katartikus pillanatok évadzárója (Trónok Harca)

A legutóbbi posztban (https://jesuisvoyager.blogspot.hu/2016/06/az-epikus-pillanatok-evada-tronok-harca.html ) már leírtam melyek voltak a kedvenc nagy pillanataim az idei Trónok Harca évadból. Most itt az ideje a az évadzáró kivesézésének. Kellett egy nap, míg feldolgoztam az élményt, és bizony még most is a hideg futkos a hátamon egy két jelenetre visszagondolva. Na de lássuk is. (SPOILERES kritika)

Azt be kell valljam, hogy a könyveket nem olvastam, és egyelőre nem is tervezem, ennek pedig nem fejteném ki az okát. Azt azonban én is észrevettem, hogy a sorozat rengeteget változott, mióta túlhaladtak a könyveken. Néhány kritikus írással ellentétben én nem nevezném ezt semmiképp színvonal romlásnak; sőt! Ebben az évadban, és különösen az utolsó két részben azt éreztem, hogy a filmesek végre teljesen szabadok. Ismerik a főbb fordulatokat, de ezenkívül szabadon alkothatnak, és ez látszik is. Bár volt némi összekötő rész idén, amiknek igenis helyük volt itt, de emellett rengeteg nagy pillanatot kaptunk sok-sok szereplőről. Olyan karakterfejlődéseket láthattunk, amikre néhány évaddal ezelőtt nem is gondoltunk, és persze nem csak pozitív irányba. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Sansa, Theon, Daenerys, Arya, Jamie, Cersei, mind hatalmasat változtak, és a többi szereplővel együtt lassan elhelyezkednek a táblán a monumentális végjátékhoz.

És akkor nézzük sorba, mi minden történt:

Először is ott olt Királyvár a maga majd félórás nyitójelenetével, gyönyörűen, lassan komponált képek, fájdalmas zene. Tökéletes feszültségkeltő. z elejétől tudtuk, hogy nagy gáz lesz, tán azt is, mi pontosan, de a szentély felégetése, az ahogy utolsó pillanatig feszítik a húrt, zseniális. Tommen öngyilkossága, annyira mentes volt minden sallangtól, felesleges drámától, és ettől volt tragikus. Lehet őt szidni, mert teszetosza, na de ez csak azért bűne, mert egy ilyen családba/világba született. Benne nem volt rossz szándék, ezért kellett vesznie.
És ott van Margery. Nekem ő mindig kicsit semleges volt, bár nagyon szerettem a rivalizálást közte és Cersei között. Halálának az volt a pikantériája, hogy néhány epizóddal ezelőtt elhintették, hogy Margery egyáltalán nem tért meg a harcos hitbe, és igen is van terve. Nos én naivan vártam, hogy itt majd kibontakozik valami, erre tessék... Baj, hogy nem tudtuk, mi volt a terv? Már ha volt egyáltalán. A válasz az, hogy nem, nem kell tudnunk mindent, ettől lesz annyira meghökkentő a karakter halála, mintha valamit mondani akart volna nekünk, de már nem tudta. Ez nem filmes malőr, ez nagyon jól ki volt találva.
De menjünk is tovább. Cersei rideg nyugalma, és szadizmusa annyira gyomorforgató, hogy én Ramsay Bolton után kinevezem Weasteros ügyeletes rohadékjának. Ez a nő egész eddig annyira lavírozott az utáni való bestia és a szánni való anya királyné között. Ennek a nőnek semmi se fontos már. A gyerekei azok voltak, de nem, még Jamie sem. A septának nem azt mondja, hogy szereti Jamie-t, csak, hogy jó érzés vele lenni. Jamie ellenben valóan szereti/szerette Cersei-t. 
Az utolsó előtti jelenetben, mikor Cersei királynővé koronáztatja magát, egyértelművé válik, hogy a két testvér útjának szét kell válnia. Hogy ez miként fog megtörténni, az legkorábban 10 hónap múlva kiderül, de biztos érdemes lesz rá várni.

Ahogy érdemes lesz a többi szálra is, mert volt itt jó néhány érdekes dolog.
Először is: Arya jött, végre újra Arya, és egy személyben bosszút állt a fél rokonsága lemészárlásáért, még pedig nem is akárhogy. Én alig várom, hogy a négy testvér végre újra együtt legyen, de hogy Arya még sok hasonló pillanatot fog tartogatni, ez biztos. Kérdés, hogy merre viszi majd az útja, és milyen szerepe lesz a nagy végjátékban, mert lassan mindenkinek kirajzolódik a szerepe.


Aztán ott van Daenerys. A Darrio-val való kvázi szakítás számomra is vitatható, de persze értem én, miért kellett így történnie. Az viszont, ahogy Tyrion és ő beszélgetnek, messze az egyik legjobb momentuma az egész sorozatnak. Egy egyszerű képi megoldással tökéletesen demonstrálták ennek a két szereplőnek a viszonyát. Dany leül Tyrion mellé, és tökéletesen egy magasak. Ez így van egészen addig, míg Tyrion a maga módján vigasztalni próbálja Dany-t valamint felhívja a figyelmét arra, milyen nagy játszma vár rá, amitől Dany fél természetesen. Majd kikerülnek ebből a diskurzusból, és Dany feláll, Tyrion pedig kvázi méltatni kezdi őt, és felajánlja neki az életét, és ugye Dany ki is nevezi tanácsadónak. Tyrion letérdel, ami azért is egy nagyon erős momentum, mert ezzel mg inkább hangsúlyozza, hogy alárendeli magát Daenerys-nek. A kép, melyen az egyébként is törpe Tyrion térdet hajt Daenerys előtt szinte óriásnak mutatja a Sárkányok anyját. 
Ez a jelenet azért is fontos, mert megmutatja Dany fontos személyiség jegyét, melyet eddig is lehetett sejteni, de itt most egyértelművé vált, hogy ő igazán uralkodásra termett. Képes leszállni az emberek közé, és egy lenni velük, de ha kell feléjük magasodik, ez pedig igen fontos dolog, ha valaki uralkodni akar.

De mi van, ha valaki nem akar, és mégis fog? Nos Havas Jonról az első pillanattól kezdve sejthettük, hogy meghatározó szereplő, de, hogy Észak királya legyen, én nem fogadtam volna rá. Az, hogy mennyire fog megbirkózni a feladattal, kérdéses, de tény, hogy sokan állnak mellette (Lady Mormont különösen számít ;). Az azonban, hogy Kisujj forral valamit, kétségtelen, és valószínűleg nem marad meg örökké ez a Deresi idill, bár amúgy se mert jönnek a Mások, meg itt a tél.
Havas uraság története azonban nem ért itt véget, és megint egy olyan jelenet jön, amely bravúrosan él a filmes eszközök adta lehetőségekkel.


Végre feljutunk a Toronyba, és igen ott van Lyanna, aki haldoklik, és egy újszülöttet bíz Ned Starkra. Egy hosszú évek óta keringő teória igazolódott be azzal, hogy Havas Jon valójában Rheagar Targaryen és Lyanna Stark gyermeke. A film pedig ezt úgy mutatta be, hogy egy szóval sem említette. Hallottuk évadokkal ezelőtt a mendemondákat R-ről és L-ről, és ott volt Jon, aki semmit sem tudott az anyjáról. Most pedig néhány egyszerű mondat, fantasztikus zene, és remek vágás elég volt, hogy igazolják a teóriát. Nem is lehetett volna szebben bemutatni azt, ki is az  a kisbaba, mint így.  Az pedig, hogy ez miként befolyásolja majd a végkifejletet, jó kérdés, ahogy az i, hogy fog erről Jon tudomást szerezni. De annyi biztos, hogy sok mindent alapjaiban fog felforgatni ez a titok.

Végül emlékezzünk meg a kevésbé nagy, de mégis fontos jelenetekről.
Az egyik kedvencem volt Tyrrell nagyi és a Martell-ek párbeszéde, valamint Varys megjelenése, hát szintén szájtátós pillanat. Semmi lényeges nem történik látszólag, és nem is itt ér be a jelenet, hanem az utolsó percekben, mikor a Greyjoy, Targaryen, Martell és Tyrrell hajók elhagyják Meereen kikötőjét. Dany végre elindult, és nem is gyenge szövetségesekkel.  Lesz kis meglepetés, ha megérkezik Királyvárba. Számomra annyira felemelő volt, ahogy összekapcsolták ezeket a szálakat. Dany elindul a trónért. A Martellek végre bosszút állhatnak , ahogy Tyrrell nagyi is, aki a házát már nem tudja megmenteni, de segíthet egy őrült (mer az) királynő legyőzésében. A Greyjoy-ok pedig így visszaszerezhetik, ami az övék. Önös érdekek ezek, de mégis nagyszerű szövetség, melybe valami úgyis bele fog rondítani, hisz itt semmi se megy simán...
És ha már Greyjoy; Theon-t évadok óta nem láttam olyan tisztának (szellemileg), mint ebben az utolsó jelenetben. Én őt valamiért kedvelem, a gonosz húzásai ellenére is. Elég szánni való, esendő karakter, aki talán most végre beérik, ennek agyon örülnék.

A legvégére hagytam Samwell szálát, mert ez az, ami leginkább kilóg még.  Egyáltalán nem hagy hidegen, de érezhető, hogy ez még kicsit lassan építkezik. Kíváncsian várom, mikor lesz jelentősége a lopott kardnak, és annak, hogy Sam épp Óvárosban van. Kicsit esetlen, de valahol kell is egy ilyen karakter, másrészt egy Valyria-i penge van nála. Az azért biztosan számít valamit. Ráadásul lélegzetelállító volt a hatalmas könyvtár látványa.


Nos azt kell mondjam, hogy sorozat rám még nem volt ilyen hatással. Magával ragadó volt nem csak a sok katartikus jelenet drámája, hanem a zene és a képi világ is. Precíz és pontos filmművészeti alkotás, mely méltó bármilyen elismerésre.
Nektek hogy tetszett az epizód? Mit gondoltok a szereplők további sorsáról, a történet alakulásáról? Írjátok meg kommentben itt vagy facebookon, és beszéljük ki az évadot! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése