2016. május 6., péntek

Szuperhőseink emberi arca (Amerika Kapitány: Polgárháború)

Első körben el kell mondjam, nyilvánosan sosem írtam kritikát, és lehet, nem is kritika lesz ez, inkább egy kis elmélkedés. Igyekszem nem ellőni a fordulatokat, de azért itt ott lehet majd SPOILER-re számítani.

Hétfőre terveztem, hogy megnézem az Amerika Kapitány: Polgárháborút, de úgy alakult, hogy már ma szerencsém volt a filmhez, és az elején el kell mondjam, hogy bizony nem okozott csalódást. Életemben először ültem be úgy a moziba, hogy , na erről írni fogok, és most tényleg mindent meg kell figyelnem, hát akkor lássuk, milyen is volt a film.

Az Amerika Kapitány legújabb része azt hozta, vagy tán többet, mint, amit vártunk. Komoly kérdéseket feszeget, mindkét fél részéről érthető motivációkat, indokokat, és ez adja a film drámáját. mert igen, a Polgárháború, ha visszagondolok, az eddig látott Marvel filmekre, messze a legdrámaibb. Ez persze ne riassza el azokat, akik vágynak a megszokott akcióra, mert van belőle bőven, és igen, a reptéri összecsapás már-már epikus epizódokkal bír.
De visszatérve a drámára, az alapkonfliktus már önmagában elgondolkodtató. Ugyebár a Bosszúállóknak, és valamennyi szuperhősnek választania kell, hogy a világvezetők irányítása alá kerülnek, vagy kvázi bűnözőkké vállnak.  Előbbit Stark, utóbbit Rogers képviseli, és mindketten nyomós, de nem megdönthetetlen indokokkal választanak. Egy dolog közös bennük, hogy személyes okok vezérlik őket. A többiek nagyjából belesodródnak ebbe, és végig tulajdonképpen csak asszisztálnak Stark és Rogers harcához. Nem szeretnék mélyreható elemzésbe bocsátkozni, de még itt ki kell fejtenem, a két hős motivációját, és ez a rész nem lesz SPOILER mentes.


Stark, aki a mindig tévedhetetlen, egoista, milliárdosként mutatkozott be a Vasember 1 óta, mostanra mintha megrogyni látszana az elmúlt idők súlya alatt. Szembesül tettei következményeivel, és rá kell jöjjön, hogy ő, és a Bosszúállók valamennyi tagja sok mindenért felelősek. Úgy érzi, nem követelhet meg több áldozatot a csapat bármely akciója, így az egyezmény mellett dönt.
Rogers katona, és ki is mondja, hogy az áldozat szükségszerű, és nem akar egy szervezettel együttműködni, mert nem tudhatja, mikor küldik, nem helyénvaló küldetésre. A másik motiváció természetesen Bucky, ugyanúgy, ahogy Starknak is vannak jóval személyesebb indítékai, de, akik ismerik az eddigi filmeket sejthetik, sőt tudhatják mi ez, ha nem, akkor majd meglátják. Ezek a személyes indítékok jól magyarázzák, hogy a két hős miért nem arra az oldalra áll, amit várnánk.

A film alapkonfliktusa olyan témákat feszeget, amelyek igencsak aktuálisak, a mi valós világunkban is. A Polgárháború persze nem feszegeti végletekig a kérdést, hisz, akkor bőven politikai dráma lehetne, de így is kemény kritikával illeti mindkét oldalt.
De a film korántsem csak dráma. Az akciójelenetek szokás szerint látványosak, pörgősek, én, aki nem vagyok oda értük, rendkívül élveztem. A két főszereplő nagyon jól ki van dolgozva, szándékaik érthetőek, és mégis épp eléggé megkérdőjelezhetőek is. A furcsa az, hogy számomra mind Rogers, mind Stark most lett igazán szimpatikus. Ennek pedig az az oka, hogy mögé láthatunk mindazoknak a személyiség jegyeknek, amik eddig jellemezték őket, és a történet koránt sem erőfitogtatásról szól, hanem igazi emberi konfliktusokról.
A többiek, bár valóban inkább asszisztálnak, de egyikük sem felesleges, jól kitalált helyük van a történetben. Minden tettük, mondatuk ad a filmhez, a cselekményhez, és sokszor enyhítik, vagy erősítik a drámai feszültséget.
Scott Lang (Hangya) nagy kedvencem, és igen most Peter Parker (Pókember) is az lett. Ez a két karakter egyértelműen vitte a pálmát, ha a film humorát kell elemezni. Tom Holland remek pókember, én nagyon várom az önálló filmjét, pedig eddig nem bírtam ezt a karaktert, és nagyon remélem, hogy Lang sem tűnik el, mert sok lehetőség van benne.

A Fekete Párduc is kellemes meglepetés volt. Bevallom nem ismertem, és direkt nem is olvastam utána, hogy frissen ítélhessem meg. Talán ő volt az, akinek a története kitűnt a mellékszereplők közül, miközben nem nyomta el a Kapitány és Vasember közti konfliktust.
A fő gonosz is nagyon a helyén van. Az indulatok, amik hajtják, megérthetők, és ettől ő is nagyon emberi lesz. Alig szerepel a vásznon, jelenléte mégis szinte folyamatosan érezhető.
És, hogy melyik a nyerő csapat, nos ezen azóta is gondolkodom, és épp ez tetszik igazán, hogy a film után nem lehet egyértelmű választ adni, át kell rágjuk magunkat újra és újra, látni mi történt ezelőtt, hogy megértük, kit mi is hajt valójában. Ez a film ugyanis egyértelműen lerántja a leplet szuperhőseinkről. Eddig is láttuk hibázni őket, de most mi nézők és ők maguk is szembesülhetnek vele, hogy sokkal emberibbek, mint gondoljuk őket.

A technikai dolgokat nem szeretném annyira elemezni. Mindössze annyiban, hogy a csatajelenetek talán kevésbé sikeredtek látványosra, és engem például kifejezetten zavart a 3D sajnos máshogy nem tudtam megnézni.)  Végig azt éreztem, hogy itt most sokkal jobban rámentek a drámai jelenetekre, és ez ment talán az akciójelenetek rovására, bár én ezt nem bántam annyira.
A zene sajnos nem hagyott olyan mély nyomot bennem, mint az eddigi filmeké, amiket azóta is rendszeresen újra kell hallgassak.

Összegezve tehát, én nagyon ajánlom, hogy megnézzétek a filmet, azoknak is, akik eddig esetleg nem láttak Marvel filmet, ezután biztos meg akarják majd nézni az előzőeket. Hogy ez e a legjobb a szériában? Nem tudom, engem anno a Bosszúállók nagyon magával ragadott, de tény, hogy ez a film ott van az első háromban. Szóval hajrá, aki nem látta menjen és nézze meg, mert valóban érdemes, és utána beszéljük ki a két oldalt

Ti mit gondoltok a filmről? Melyik csapathoz húztok? Írjátok meg kommentben itt vagy facebook-on, és beszélgessünk tovább a filmről. :)
https://www.facebook.com/NorisArts/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése