2016. május 20., péntek

Regényt írok 19. rész (A fantáziánk végtelen világa)

Néha elgondolkodom, miért is jó, hogy blogot írok. Talán nem sok az értelme, de ha csak egy csepp is van, az már jó. :) A célom az, hogy azokat a gondolatokat, melyek a regényem írása során felmerülnek, megosszam veled, aki ide tévedsz. Talán hasznos, érdekes, esetleg el is gondolkodtat. 

Néhány hónapja, még azt sem hittem, hogy le fogok ülni megírni ezt a történetet, és most eltelt 2 hónap, az én könyvem pedig 3 kötetesre nőtt. Na persze most lehet mondani, hogy ajj ez túlzás, meg minek annyi, de ezt majd kiadás után. :)
Én magam lepődök meg leginkább, ahogy írok, és ez az, amiről most be szeretnék számolni.
Elég érdekes dolog a regényírás, különösen, ha nagyobb időszakot ölel át, több szereplőt mozgat meg. A világ melyet megalkotunk, legyen az a mi világunk regénybeli változata, idővel kinövi magát. megelevenedik, mint egy film, és mi felfedezzük, mennyi mindent tehetünk a hőseinkkel
Nagyon jó példa a Gyűrűk Ura, amely a Hobbit folytatásaként íródott, és alapvetően ifjúsági regénynek készült, végül egy több, mint ezer oldalas eposszá vált. Hát ilyen, mikor a történet kinövi önmagát. 

Lehet ez baj? Nos Tolkien, és sok más író esetében biztosan nem volt az, de azért nem árt odafigyelni.
Néhány történetnek jól áll, ha köteteken át elnyúlik, Mondjuk sok a szereplő, a nézőpont, és egyszerre többen is fontosak. Vagy hosszú az időintervallum, amiben a regény játszódik. Ilyenkor Kimondottan jót tesz, ha hagyjuk, hogy az olvasó megismerje a világot, amit alkottunk, a szereplőket különböző helyzetekben, életszakaszokban. De ha a történet nem követeli meg, ne húzzuk, mint a rétestésztát, mert hamar elveszíthetjük az olvasót. Ha világ, amit megálmodtunk nem fér bele egy történetbe, gondolkodjunk el különálló történeteken, vagy érjük be annyival amivel nem ijesztjük el az olvasót. A fontos, hogy bármit írunk is, az beszippantsa az olvasót a fantáziánkba, és végül ő is ugyanúgy részesévé váljon a történetnek, ahogy a benne lévő szereplők.

Ti hogy álltok a több kötetes művekhez? És mennyire bontanátok ki egy olyan történetet, ami 10-11 éven át zajlik?
Írjatok itt, vagy facebook-on. :)

1 megjegyzés:

  1. Alapvetően nálam nem éri hátrány a többkötetes műveket, legfeljebb a beszerzésük nehéz.
    Igaz, nagy könyvtárjáró vagyok, így valamivel könnyebb, de néha hosszú hónapokat kell várni, ha épp a könyvtárban nincs meg a sorozat. Volt, hogy két évet vártam, hogy kezemben tarthassam a saját második kötetem és teljessé váljon egy sorozat. Amikor csak eszembe jutott, felnéztem Antikvár.hu-ra és a kiadó oldalára, nincs-e egy "felesleges" kötet, esetleg nem nyomják-e újra.

    Az a történettől is sokban függ. Mint az előző üzenetben írtam, a Sas-sorozat 13 kötetnél jár és 11 évet ölelt fel, ám ott nagyon részletes a csaták leírása és az intrikáké. Van, hogy egy kötet csupán néhány hetet ölel fel, de van, hogy hónapokat, hosszabb időt.
    A Villette, ami még eszembe jut, hosszabb időt felölelő művek közül per pillanat is jó 600 oldal és "nem történik benne semmi". Egy egyszerű tanárnő életét és környezetének életét mutatja be, majd a végén félbevágja a boldogságot, avagy nem ír annak beteljesüléséről csak arról, hogyan jut el a főszereplő odáig.
    Szerintem megér több kötetet egy ilyen történet.

    VálaszTörlés