2016. május 14., szombat

Regényt írok 18. rész (a függőjátszma fejezetről fejezetre)

Kis történetem három kötetesre bővült, aminek oka leginkább annyi, hogy a sztori egyes pontokon elérkezett ahhoz, hogy változzon a könyv szerkezeti felépítése, előtérbe kerüljenek, addig kicsit háttérbe szorult karakterek. Az első két kötet már túl van az első javításokon, és, amint végére érek a harmadik kötet megírásának (Muszáj kiírjam magamból :) ) Akkor nekilátok az első rész átírásának, és remélhetőleg, hamarosan a szerkesztési folyamatokon is túl esik. 
Na de ezek csak a szokásos hírek, jöjjön a mai téma. Mi is az a függőjátszma azaz cliffhanger?
Ez a kifejezés, azt a jelenséget takarja, ami főleg a sorozatok, folytatásos filmek/könyvek, de akár az egyes fejezetek végének sajátja, amivel arra ösztönözzük az olvasót/nézőt, hogy továbbra is figyelemmel kísérje a történetünket. Vagyis ez az, mikor valami fontos esemény gyakorlatilag félbe marad, és mi epekedve várjuk, hogy megjelenjenek az új epizódok, vagy hazaérjünk munkából,és folytathassuk a könyvet. A cliffhanger gyakorlatilag a folytatásos művek egyik legfontosabb eleme, hisz az érdeklődést folyamatosan fenn kell tartani. Általánosságban elmondható, hogy minden folytatásos mű az epizódok/fejezetek végére hagyja a nagy csavarokat, drámai pillanatokat, de nem mutatják be azok következményeit. Az olvasóban így kialakul egy erős hiányérzet és persze jó adag kíváncsiság, ami miatt tovább fog olvasni. Az írók ezzel nagyon jól fenn tudják tartani az érdeklődést, és például egy filmsorozat esetében, akár folyamatosan új nézőket bevonzani.
Ennek függvényében beszéljünk most egy folytatásos regényről.

Ugyebár a regényt, tetszőlegesen több kevesebb fejezetre osztjuk. A fejezetek megírásában én a következőket tartom fontosnak.
- vezessen be valami újat
- vigye tovább az előző fejezetek történéseit.
- vezesse le az előzetes cliffhangereket, de a végére nyisson meg új kérdéseket.
- alkosson egy önmagában is megálló történetet a nagy egészen belül.
- mindemellett pedig tartsa szem előtt a sztori fő vonalát.
Számomra ezek a fő szabályok, mikor neki látok egy-egy epizódnak, és szerintem ez általában is nagyon fontos. Egy sorozat esetében például ennek a szabályrendszernek a mentén épülnek fel az epizódok. Nézzük csak meg bármely kedvenc sorozatunkat. Minden rész egy-egy történet, de ezek folyamatosan következnek egymásból, egy nagy egészet alkotva.

Egy dolog fontos még. Ha élünk a fejezet, vagy épp a könyvvégi cliffhangerrel, soha ne hagyjuk kétségek közönségünket. Minden függőjátszmát, kérdést, a végén le kell zárnunk, meg kell válaszolnunk. Még a nyitott befejezésű történetek is valójában következtethetünk. teljes bizonytalanságban azonban sosem hagyhatjuk az olvasónkat, és a nézőnket. Ha érdeklődéssel és lelkesedéssel végig kísérte a történetet, megérdemli, hogy magyarázatot kapjon kérdéseire.

Nektek mely folytatásos könyvek, és mely filmsorozatok a kedvenceitek? Írjátok meg itt, vagy facebook-on. :) https://www.facebook.com/NorisArts/

4 megjegyzés:

  1. Is-is, nem tudok a kettő közt dönteni. Mindkettőben vannak kedvenceim, és van, mikor egyik folytatására van lehetőségem, máskor a másikéra.
    Talán mégis könyvekre kitartóbban várok, de nem tudnám megindokolni, hogy miért. Vannak "kedvencnek" titulált sorozataim, amiket hetekre elfelejtek, majd egyszerre pótolhatom az elmaradt részeket, míg egy könyvsorozatnál van, hogy hetente felnézek a hivatalos oldalra, mikor tudom az előző évekből, hogy szeptember előtt biztos nem jelenik meg az új kötet és lehet, magyarul az idén nem is adják még ki.
    A szóban forgó könyvsorozat, ahonnan a példát merítettem a Sas-sorozat, ami Claudius római császár idejében játszódik. Eddig 13+1 kötet tizenegy évet ölelt fel, ha jól emlékszem. Két katona áll a középpontban, mindig új és új szegleteibe küldik őket a Római Birodalomnak. Vannak egykötetes "küldetések", de olyanok is, amik több köteten át tartanak.
    Visszagondolva (most nincs a közelemben egy kötet se, hogy leellenőrizhessem) az író csak minimális cliffhangerrel él - legalábbis a későbbi kötetekben-, egyszerűen hagyja, hadd gondolkozzon az olvasó, lesz-e ennek folytatása, vagy új helyszínre érkeznek a főhősök. Valahogy ezzel is fenn tudja tartani az érdeklődést, igaz, több kötetnyi előzmény áll a háta mögött, hogy ezt megtehesse :')

    VálaszTörlés
  2. Na most már utána fogok nézni ennek a könyvsorozatnak. :)

    Igen az jó, főleg, mikor egy történet ilyen hosszúra nyúlik, ha az olvasónak nem adunk mindent a szájába, hanem gondolkodhat. A lényeg, hogy ne legyen hiányérzet egy történet végén, mert az azt jelenti, hogy valamilyen szál nem lett elvarrva, amire esetleg nagy hangsúly lett fektetve.
    Filmek esetében ez többször előfordul, hogy valamibe belekezdenek, de aztán hagyják lógni a levegőben (haha Cliffhanger :D ) bocsi, túl fáradt vagyok. :)

    VálaszTörlés
  3. Már ezért megérte annyit hangoztatni a nevét. Scarrow büszke lenne rám, ha tudná, hogy újabb embert hódított meg - *haha* mert hódításokról szól :D<- utánozva téged - a történet.
    Néha reménykedem abban, hogy azért nem zárnak le rendesen egy-egy könyvet, mert lesz folytatás, de lehet az író is csak reménykedik ebben. Aztán nem lesz semmi és nem lezárt történetet foghatunk a kezünk közé, csak egy jelenetet a szereplők életéből :/ Szerencsére nem sok ilyen könyvvel találkozom :D
    Sose értettem, hogy miért nem játszanak végig ilyeneket. Megjelenik, de nincs kifuttatva. Mi járhat a fejükben? ^.^"

    VálaszTörlés
  4. :D kölcsönhatások.
    Amúgy szerintem ez a mai világban nagy divat, mert pénz, hogy mindenről húzzunk le minél több bőrt. És mindent úgy írunk, hogy lehessen folytatás. Na de ez sokszor elég bénán jön ki.
    Én nem vagyok író, mármint nem adtam még ki semmit stb. De azért azt tudom, hogy a könyvem egy okból 3 kötetes, mert a szerkezet ezt kívánja, másrészt kb 1300 oldal lesz z egész mű. és lehet jobb azt külön kiadatni. :)
    Az amúgy igaz, hogy tulajdonképpen minden történet a szereplők 1-1 életperiódusát mutatja be, ami nem is baj, csak az, hogy sokan tényleg függőben hagyják, a folytatás lehetősége miatt. Én úgy vagyok, hogy bármi van a történetet még kötetenként is valahogy zárni kell, jusson el a sztori valami katarzis szerűségig, legyen happy end vagy tragédia mindegy, a lényeg, hogy legyen kerek egész... :)

    VálaszTörlés