2016. május 10., kedd

Regényt írok 17. rész ( A csavaros történet)

Már nagyon közel vagyok ahhoz, hogy a regényem végkifejletét megírjam. Egyre többször nézek vissza, az eddig leírtakra. Vajon elég jók a csavarok? Egysíkú, vagy túl szövevényes? Ezek, és hasonló kérdések motoszkálnak benne, de szerintem a legtöbbünkben, ha írásra adjuk a fejünket.

Már korábban írtam arról, mennyire fontos a dramaturgia, hisz tulajdonképpen a történetünk lelkét képezi. A dramaturgia az a folyamat, amikor tisztában vagyunk a miértekkel. (Miért ez a szereplő hal meg? Miért nem jön össze a lánnyal? Miért ebben a városban, miért ekkor tudja meg a titkot? stb.) Ahhoz, hogy a történet, amit leírunk élvezetes, izgalmas legyen, ahhoz elengedhetetlen az időzítés, és a jó arányok. (Mintha főznénk. :) )
De akkor, hogyan is álljunk neki? Ugye a jó sztori, akár könyv, akár film formájában, akkor jó, ha jó adag realitással rendelkezik, hogy az olvasó/néző beleélhesse magát. Valamint legyen új, meglepő, és egy nagy fordulat mindenképp legyen benne.
Na de mennyi fordulatot bír el egy mű? Nos erre képlet nincsen, hisz attól is függ mennyire hosszú a történet. A fontos az, hogy ne akarjunk két oldalanként sokkolni az olvasót. Ha elkezdtünk egy fordulatot, annak legyen vala végkifejlete, közben felvezethetünk valami újat, de mindent hagyjunk lecsengni is, különben az olvasó csak kapkodni fogja a fejét. 


Ha írunk, minden, amit papírra vetünk befolyásolja a főhős/főhősök útját, és majd a végkimenetelét is a történetnek. Épp ezért, gondoljuk át, hogy, az, amit mi le akarunk írni beleépíthető-e az elképzelt befejezésbe, hogy vezet-e valahová. Amit leírunk az fontos lesz, és ha egy szálat nem varrunk el, az az olvasónak feltűnik.
Épp ezért szokták javasolni, hogy a kezdőírók ne induljanak neki egy sok szálon futó, 5-10 főszereplős regénynek, mert előfordulhat, hogy egyes részek elvarratlanok maradnak.

A másik kérdés, az, hogy minden esetben meg kell-e lepődjünk a történet végkimenetelén?
Nos erről a kérdésről egy kedves volt tanárom szavajárása jut eszembe, aki azt mondta, hogy az a jó történet, ahol a végén a néző azt mondja. "Tudtam, hogy így fog végződni, csak azt nem tudtam, hogy így."
És szerintem ez nagyon igaz megfogalmazás. Sokszor nem azért olvasunk el egy sztorit, vagy nézzük meg a filmet, mert maga a vég a meglepetés, hanem az út az izgalmas, meglepő, és sokszor már az első oldalakon, vagy percekben tudjuk vagy sejtjük mi lesz a vége, és mikor odáig érünk az lep meg, hogy hogyan értek el odáig hőseink.
Kicsit olyan ez, mint az élet. Tudjuk mi a vége, és nem is az a lényeg, hanem az út, ahogyan eljutunk odáig.

Nektek melyik könyv vagy film története volt, ami nagyon megdöbbentet, akár a legvégén, akár a történet bármely pontján? :)
Írjátok meg a címet, vagy más észrevételeteket a témával kapcsolatban itt vagy facebook-on. :)

4 megjegyzés:

  1. Mióta újra fellángolt a nagy szerelem avagy ismét belehabarodtam a nagybetűs Romantikus Angliába - habár már a nagy gentleman korszakom véget ért, és egyre többet ismerek meg a szintén nagybetűs Árnyoldaláról avagy Valódi arcáról - és újra elővettem egy regénysorozatot. Ez amolyan gyűjtő volt, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, azonos témájú, de más-más író/írónő által írt regényt foglalt magába. Természetesen mind nagyon romantikus volt, a végén kötelező happy enddel, ami már egy ideje nem a szívem csücske abból az egyszerű okból, hogy kiszámítható és sokszor nem is értem a szerelem okát, miért ő, miért nem más s a többi, de a keret sztorik valahogy meg tudtak fogni. Érdekes helyzeteket tudtak teremteni, mindig egy kicsit más szemszögből, más helyzetből mutatták be az akkori világot, de mindig ott volt egy bizonyos rózsaszín köd is, hogy mindent túlélnek a "lovagok", soha nem jutnak el a megerőszakolásig az elrabolt kisasszonyok, ha gonosznak is állítják be a férfit, pillanatokon belül kiderül, hogy csak valami gyerekkori trauma érte, bosszantani akarja a családját, csalódott az emberekben és el akarja őket taszítani magától, ha mégis halálos sebesülést szerez egyikük, ott terem egy orvos, aki megelőzve korát vérátömlesztéssel kísérletezik és a "felajánló" épp megfelelő vércsoportú és egyikük sem kap vérmérgezést, hanem boldogan élnek, míg meg nem halnak.
    Könnyed kikapcsolódásnak jók, de a címüket könnyű elfelejteni, esetleg a neveket összekeverni, szóval legtöbbjük nem hagy maradandó élményt.
    Ilyen kilátások és előzmények közepette került a kezembe a Sors kereke, mely egy haldokló herceget állít a középpontba és egy árva színésznőcskét. A férfi állapota rohamosan romlott a történet előrehaladtával. Olyan erőteljesen írta le az író, hogy már kezdtem én is elhinni, hogy meg fog halni és hátrahagyja a feleségét. Nagyon szorítottam, hogy ne rontsák el valami mondvacsinált üggyel, például, hogy az egész csak ételmérgezés volt, vagy allergia esetleg az utolsó pillanatban előkerül egy csodaszer és megmenti.
    Majd lerántották a leplet az igazságról és én még napokig azon lelkendeztem, hogy egy ilyen regényhez képest, és úgy egyáltalán, milyen jól átgondolt, megindokolt és egyedülálló csavarral zárult a kör. Mivel rendkívül szövevényes mégis egyszerű a halálos kór megoldása, a teljes cselekmény ismertetése nélkül le se lehetne írni. Nem lehet kiragadni, tökéletesen illeszkedik be annak minden pillanatába.
    Talán nem ez a Legnagyobb csavar, amit valaha olvastam (ha érdekel leírhatom kacifántos megfogalmazások nélkül is, de előre semmiképp nem akartam spoilerezni), de a műfajból és egyebekből kiindulva talán az egyik legmeglepőbb volt az utóbbi pár hónapban.
    A másik az Apa, randizhatok egy lovaggal? című magyar fantazi volt, amit napokban találomra olvastam ki. Nagyon meglepett az összetettségével és azzal, hogy a valós, földi történelmet felhasználva adott értelmet, indokolta meg a másik világ, világok létét. Itt a cím nagyon megtévesztő, mert jóval túlmutat egy tiniregényen, mégis nagyon találó.

    /Sajnálom ezeket a rettentő hosszú üzeneteket, de sajnos elvonási tüneteim vannak... ^.^"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, amiket felsoroltál, annyira tipikus példák, akár könyvben akár filmben, mikor nem mernek nagyot lépni az írok, pedig van, hogy a sztori megköveteli. Mikor írok, ez mindig előttem van, és jó nem tervezek, egy 20. század eleji trónok harcát, de igenis, túl kell lépni a rózsaszín ködön, mert az élet sem olyan.

      Örülök, hogy írsz :)

      Törlés
    2. Csak sajnos - úgy tűnik - a rózsaszín köd nélkül sokkal nehezebb lenne eladni, és igazság szerint így év közben - röpke szabad óráimban - magam is inkább olvasok valami könnyedebbet, amiben van egy kis akció, intrika és ármány, de mellette "átlapozható", szórakoztató romantika is.
      Igaz, köszönhetően a csodás könyvtárosomnak, ritkán szenvedek hiányt bármilyen könvvben :'D

      Törlés
  2. Igen, amúgy ez igaz, én a végzettségemből kifolyólag néhány éve inkább filmeket nézek, de abból is a húzós időszakokban az ilyen limonádékat, a véres, komoly meg művész mozikhoz azért kicsit kell pihenni, azokat nem lehet úgy nézni, hogy közbe teszek veszek, vagy utána rohanok a dolgomra. :)
    Igazából nem az ilyen könyvek/filmek létével van a baj, hanem azzal, hogy sokaknak nincs igénye ennél többre, még ráérős idejükben sem. :(

    VálaszTörlés