2016. április 12., kedd

Regényt írok 14. (A mellékszereplők küldetése)

A regényem írásában újabb szakasz kezdődött. A történetet ugyanis a terjedelem miatt két részre szedtem, és az elsőt többé kevésbé megírtam. Most épp az átírós szakaszban vagyok. Elég érdekes a saját írásomat így olvasni, és természetesen akad javítani való bőven, és biztosan még ötödik olvasásra is lesz, ami akkor nem fog tetszeni. De összességében szeretem, hisz a "gyerekem", és remélem, hogy mások is szeretni fogják majd.

A fenti fejezetet leginkább helyzetjelentésnek szántam, de a mostani téma felvezetőjének is megfelel. A fejezetek javítgatása közben ugyanis, leginkább a mellékszereplők, és a belőlük adódó mellékszálak okozták a legnagyobb gondot. Ez egyébként az írás, a történet felépítése közben is sokszor volt nehéz, kitalálni a céljukat, szerepüket, a főhőshöz való viszonyukat.
A mellékszereplők nagyon fontos elemei, főleg egy regénynek, ahol javarészt több szálon futnak az események, a főhőseink így vagy úgy de kapcsolatba kerülnek másokkal.
Bár én hiszek abban, hogy a való életben sincs véletlen, de egy regényben, filmben vagy drámában, minden történésnek oka, célja és következménye kell legyen. Semmi sem történhet csak úgy. Ez a szabály talán a legfontosabb dramaturgiai szabály, amit sokszor nehéz betartani, főleg, ha az embert elkapja az ihlet, és csak ír és ír.
Az ilyen esetek után volt, hogy mikor kicsit alábbhagyott az ihlet, sokszor kellett újraterveznem a történet további részleteit, mert mondjuk beleírtam egy szereplőt, aki addig nem volt fontos, de belevittem egy szituációba, aminek később tudtam, hogy következménye kell legyen. Persze ki kellett találni ezt a következményt, ami előfordulhat, hogy a főhősöm útját is megváltoztatja. Ilyenkor persze dönteni kell, vagy megtalálni a középutat.
Azt azonban nem szabad megtenni, hogy hagyunk szereplőket lógni a levegőben. A mellékszereplőnek mindig ki kell lépnie a történetből, úgy, hogy az olvasó/néző ezt észrevegye. Egy terjedelmesebb regényben egy idő után feltűnik a túl sok, levegőben lógó szereplő.
Az is fontos, hogyha nem muszáj ne termeljünk újabb és újabb mellékszereplőket. Mikor már van kikből válogatni, lehet, hogy érdemes összevonnunk személyeket, eseményeket. Sokkal inkább átlátható. Persze egy sok kötetes regénynél ez nem megoldható, de ott se jó, ha oldalanként új nevekkel találkozik az olvasó.
Na és mi a funkciója a mellékszereplőknek?
Nekik a legfőbb feladatuk a főhős útjának előremozdítása, akár jó, akár rossz irányba. Természetes vezérlik őket saját célok, akár csak annyi, hogy vizet akarnak inni, de végeredményben minden tettük a cselekmény előremozdításáért van. Tulajdonképpen ők a történet fűszerei, akik nélkül a főhősünk, akármilyen izgalmas karakter, ízetlen lenne. A mellékszereplők hozzák őt helyzetbe. Rajtuk keresztül tudjuk bemutatni a jellemét, a világnézetét. Ők okoznak neki örömet, szenvedést. 

Épp ezért, mikor bármilyen történet írásába kezdünk, a mellékszereplőinket gondoljuk át ugyancsak alaposan. Nem baj, ha nem írunk le róluk mindent, de mi ismerjük őket, majdnem annyira, mint a főszereplőt. Ezáltal sokkal jobban bele tudjuk helyezni őket a történetbe. Ha pedig ez sikerül, akkor már csak néhány "apróság" és hálás olvasókat tudhatunk magunk mellett. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése