2016. április 5., kedd

Regényt írok 12. rész (a vázlat és az ihlet.)

Még a főiskolán tanultuk, és ezáltal rögzült az a módszer, hogy minden történetnek vázlatpontokba szedtük a cselekményét. Valamint szinopszist, és hosszabb treatmentet írtunk róluk.  A néhány perces filmek forgatókönyveinek esetében ennek nem láttam nagy értelmét, de mióta elkezdtem a regényt, rá kellett jöjjek milyen hatalmas segítség a word doksi mellett egy füzet.

Na de, hogy használjuk a jegyzeteinket? Mennyire ragaszkodjunk hozzá, mert mi van, ha megszáll az ihlet, és valami sokkal  jobbat találunk ki, annál, amit esetleg már rég lefirkantottunk a papírra?

Nos én úgy gondolom, hogy a kettőt együtt kell ügyesen alkalmazni.
Egy regény esetében, ami elég nagy terjedelmű, mindenképp jó, ha leírjuk a szereplőket, a fontosabb mellékkaraktereket, és a szinopszist.  Ezekhez mindig visszatérhetünk, ha nem akarjuk a 10-100 oldalakat vissza nézni, mert mondjuk elfelejtettük egy szereplő nevét. Ezenkívül pedig bízzuk magunkat az ihletre. :) Kivéve, ha nincs más, amit jobb ha követhetünk írás közben.  Nálam például fontos, hogy egyes események mikor történnek, ezért írtam egy idővonalat, amit eddig többé kevésbé tartok is. Így tudom igazítani a cselekményt a történelmi eseményekhez, és úgy időzíteni, hogy a szereplőim épp abban a lelki állapotban csöppenjenek bele a világháborúba, ahogy azt én szeretném, hisze ez a könyvnek egy fontos csúcspontja lesz.
Az ilyen esetekre én rendkívül hasznosnak tartom a vázlatot, mert segít eligazodni a történetünk ezen pontjain.  
Ezenkívül az is jó lehet, ha felírjuk a fordulatokat,  amiket feltétlenül bele szeretnénk írni, így ennek mentén tudunk haladni. Persze közben jöhet több kisebb nagyobb csavar, de a fő vonal jó, ha a szemünk előtt van.
Egyébként minden mást bízzunk az ihletre. A lényeg az, hogy ne ússzunk el nagyon, és ne legyenek logikátlanságok. Visszaolvasni nem mindig tudunk, főleg, ha egy hosszabb lélegzetű könyvön dolgozunk. Jól gondoljuk át tehát, hogy mit írunk le, passzol-e a már leírtakhoz, és valóban előre viszi e a történetünket a tervezett cél felé. Ha a történet felénél megváltoztatjuk a végkifejletet, akkor sok logikátlanság keletkezhet.
Néha azonban kifejezetten jó, ha nem lessük a papírjainkat. Én például sokszor örülök, hogy nem ragaszkodom szigorúan, a nagyjából egy hónapja leírtakhoz.

Összefoglalva, természetesen mindenki maga dönti el, hogy ír-e vázlatot, vagy sem. Én azonban azt gondolom, mindenképp hasznos, ha feljegyzéseket készítünk, de ne hagyatkozzunk rájuk teljes mértékben. Az írás kreatív folyamat, kár volna a fantáziánknak teljes mértékben gátat szabni. :)

Ti írtok vázlatot, vagy bármilyen jegyzetet?  Mit gondoltok a témáról?
Írjátok meg kommentben itt vagy facebook-on. :)

2 megjegyzés:

  1. Én mindig szoktam előzetes vázlatot készíteni, papírra. Sokkal szabadabban mozgok, vonalkázhatok, karikázhatok, egyszerűbben át lehet formálni, mintha wordben vagy jegyzettömben írnék.
    Előszeretettel alkalmazom a kérdezz-kérdezeket is. Mikor kiindulok a Mit tenne xy ebben a helyzetben? majd válaszok helyett, mert általában akkor még nem tudom a válaszokat, tovább kérdezek. Mi lenne a következménye ennek és ennek a reakciónak? stb. Ezt még Syd Field könyvében olvastam a forgatókönyv írásról, és nagyon megtetszett. Egy történetemben hirtelen rájöttem, hogy a főszereplők kis csapatát egyszerre kéne melegebb éghajlatra küldenem - el jó messze a fő helyszíntől, hogy előkészíthessek egy támadást. Csak azt tudtam, hogy el kell menniük, de mi késztetné őket arra, hogy mind menjenek hátra hagyva a családjukat. Három A/4-es oldalt írtam tele egymásból következő kérdésekkel, mire megtaláltam a végső választ, ahonnan könnyűszerrel vagy legalábbis könnyebben vissza tudtam már fejteni a szálat, és végül sikerült egy hiteles indokkal és jól kidolgozott háttérrel elküldenem őket és a kitérőt még sikerült is beilleszteni a fő szálba úgy, hogy ne tűnjön ki. :) Azt a bravúrt - nagyon büszke voltam magamra - az óta se sikerült megismételnem, de kisebb ügyekben, különösen egy-egy karakterem személyiségének meg nem erőszakolásánál* segítségemre volt ez a technika.
    *kitaláltam, hogy xy-nak föl kéne áldoznia magát. Ki is választottam a szereplőt, de némi fejtegetés után rájöttem, ő biztos nem áldozná fel magát, nem olyan hős, másban hisz, más megoldást keresne. Mint kiderült, a barátom, akinek megemlítettem az ötletet ugyanarra jutott, mint én, csak nem merte egyből megmondani.

    Eddig egyetlen történetbe vágtam bele vázlat nélkül, egy fantazi paródiába, ám az különálló fejezetekre van osztva, s nem egy egységes történetívből áll. Valahogy annál el se tudtam volna képzelni külön vázlatot, mindig csak az adott varázslény és annak sztereotípiái voltak előttem, mikor belefogtam a fejezetbe.

    üdv.: Zsazsi :3 <- igen, köszönni nem szeretek, de "aláírni" az üzenetem annál inkább ^.^" Megmagyarázni nehezen tudnám...

    VálaszTörlés
  2. Syd Field könyv nekem is megvan. :) Sok hasznos infó van benne.
    Egyébként én is nagyon szeretek ilyen ábrákat táblázatokat. Főleg most, mert a sztorim 10 évet ölel fel, és muszáj visszanézzem, mik történtek. :) Amúgy annyit szoktam csak leírni, h mit tervezek, valami kis vázlatot, meg karakterjellemzések. De pl én születési éveket is írtam, mert fontos ugye.
    De alapvetően én van, hogy nekiállok és írok-írok. :) persze fejben mindig átgondolom, nagyon nem hagyom elszállni a dolgot.

    VálaszTörlés