2016. április 4., hétfő

Regényt írok 11. rész (Mindent a hősért és a hős ellen)

Mielőtt kifejteném, mit is sugall a cím, el kell mondjam, hogy a regényem az általam vártnál láthatóan jóval hosszabbra kezd nyúlni. Ez pedig valahol azért van, mert mióta ennyit foglalkozom a történettel, és ide is folyamatosan írom a gondolataimat, egyre inkább érzem, hogy a hőseimet minél részletesebben meg kell ismertessem, majd a könyv jövendő olvasóival, hogy végül a lehető legkevesebb hiányérzetük legyen az elolvasása után. 
Persze ez nem fejezetnyi jellemzéseket jelent, hanem főleg újabb és újabb próbatételeket, amik igyekeznek bemutatni az ő összetett személyiségüket. Mivel pedig az alapkoncepcióm egy évtizedet felölelő cselekmény, erre bőven van lehetőség.


Ezt pedig nem véletlenül írtam le, hiszen az előző poszt gondolatait szeretném kicsit folytatni, mégpedig, hogy miként is ismertessük meg hőseinket az olvasóval.

A megismertetés itt nem csak azt jelenti, hogy leírom, milyen magas, milyen színű  a haja, a szeme stb. Hanem azt a folyamatot, ami által által az olvasó nem csak a karakter jellemvonásait ismerheti meg, hanem esetleg kiszámíthatja a lépéseit is.
Jó-e ha kiszámíthatóak  a lépések?

Ha a csavarok nem túl eredetiek, akkor az természetesen a történet hátrányára van. Az viszont, ha a karakterünk annyira ismerős, hogy egyes szituációkban bátran merünk tippelni, szerintem jó, hisz az azt jelenti, hogy a hősünket jól mutattuk be.

És miként ismertessük meg hősünket?

Nos alapvetően két lehetőség van. Az egyik a fent említett leírás, mikor felsorolás szerűen jellemzem a karakter külső és belső tulajdonságait. Ez a módszer talán egyszerűnek tűnik, de alkalmazása igenis nehéz, ugyanis nem mindegy, hogy a regényben hol, és milyen arányban helyezek el efféle leírásokat, valamint sok esetben nem állja meg a helyét csak a leírás. Ha a szereplőm például makacs, azt be is kell mutassam.
Az is fontos, hogy egy karaktert (itt a főszereplőkre gondolok) ne az első oldalon írjunk le tetőtől talpig. Az egész regény arra szolgál, hogy bemutassa a hőst, az ő útját, küzdelmeit. Így nyugodtan ráérünk az egyes tulajdonságokat csak akkor felvezetni, mikor azoknak aktualitása van.
Épp ezért én izgalmasabbnak, és sokkal árnyalhatóbbnak találom azt a módszert, mikor a hősünket egy-egy helyzetben való viselkedése határozza meg. 
Ne mondjuk ki, hogy makacs. Mutassunk be egy jelenetet, amiben ez a tulajdonsága feltűnő. Ezzel  a módszerrel a jellemzők mellett jobban rámutathatunk azok okára, motivációra. Az egész módszer majdnem olyan, mint mikor valakit látunk, beszélünk vele, és ezek alapján próbáljuk őt megítélni. nekünk, akik  a karaktert írják, persze figyelnünk kell, hogy hőseink tetteit megmagyarázzuk, hogy az olvasó megértse a miérteket is. 

Ezért gondolom, hogy egy történet minden eleme, legyen bármilyen csekély a főhősért vagy ellen kell legyen. 
A regény során, a szereplőnk végigjár egy utat. Ezen az úton minden esemény, szereplő, azt szolgálja, hogy a hős közelebb, vagy épp távolabb kerüljön a céltól. A mellékszereplők és események tükrében lehetőségünk van még jobban árnyalni a karaktert, miközben igyekszünk minél inkább megnehezíteni az útját, elegendő izgalmat, és fordulatot biztosítva az olvasóknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése