2016. április 2., szombat

Regényt írok 10. rész (Esendő hőseink)

Először is remélem mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek. :)
Az utóbbi néhány napban nagyon belefeledkeztem az írásba, így a blogot picit hanyagoltam. Ahogy a történetem közepe felé érek, azt hiszem egyre több ilyen lesz, de ezáltal remélhetőleg tudok majd hasznos, vagy érdekes tanulságokról beszámolni.

Amiről ma írni szeretnék, részint az előző poszt folytatása, ami egyébként számomra nagyon aktuális.
Legutóbb arról írtam, mennyire fontos, hogy háromdimenziós, húsvér karaktereink legyenek, hisz az olvasó velük fog tudni igazán azonosulni. Én nem igen vagyok híve a sablon karaktereknek, mondván, bárki beleképzelheti magát. Ez nem így van, de ez persze sok mindentől függ.
Természetesen vannak archetípusok, amiket néhány mű klasszikus letisztult formában kezel, és van, ahol ezek a típusok jóval árnyaltabbak. A Trónok Harcának bár nem vagyok rajongója, de karakterek terén, mint írtam korábban, nagyon erősnek tartom. Itt például felismerhetők egyes archetípusok, csak az alapvetően pozitívaknak ugyanúgy ki van domborítva a negatív oldala, és fordítva.

És ez az amiről szeretnék is szót ejteni, a saját észrevétel kapcsán.
Néhány napja amolyan forduló ponthoz értem, mind a regény cselekményében, mint a karaktereimhez való hozzáállásban. Most már gond nélkül hozom őket nehéz helyzetekbe. (Jó nem viszem túlzásba. :) )  Azonban rá kellett jöjjek, hogy a főszereplőm túl jó. Persze alapból ő ilyen, és idővel egyre több rosszat szed magára, de rájöttem, hogy ez így nem az igazi. Azt vettem észre, hogy a hőseimet mindig igyekszem a legjobb színben feltüntetni, ami érthető, hisz az enyémek, tökéletesek. Na de emberek, hibáznak, esnek kelnek, néha kimondottan rémesen viselkednek. Nem csináltam ős gonoszt a karakterből, sőt nem is ilyen téren lett rossz, de belehelyeztem olyan szituációkba, ahol végre gyengeségei is megmutatkozhatnak. Ez pedig azért volt fontos, mert most értem arra a pontra, mikor a szereplőmön lassan erőt vesznek ezek a gyengeségek, ezt pedig ideje volt felvezetni.

És hogyan mutassuk be a karaktereket?
 Nos erről valószínűleg külön posztot fogok írni, itt most csak röviden térek ki rá.
Én alapvetően eddig főleg forgatókönyveket írtam, így a hossz leírások jellemzések nincsenek annyira a kezemben. Ettől függetlenül a könyv eddigi rész tele van leírásokkal, de sokkal jobban szeretem helyzetbe hozni a karaktereket, és így bemutatni őket. Ez sokszor azért is lehet jó, mert nem adom az olvasó szájába, hogy a karakter például nagyképű, hanem megmutatok egy jelenetet, amiből ő eldönti, hogy az-e. Leírásokban inkább csak a legfontosabb tulajdonságokat szoktam kiemelni, amit úgy érzem az olvasó tudtára kell adnom, mert fontos a történet szempontjából.
Pl. Az én főhősöm a történet kezdetén egy szegény sorsú parasztfiú. Kissé önérzetes. Ez a tulajdonsága később fontos lesz, mert túlzottan is felerősödik, ezért ezt közlöm az olvasóval. Olyan tulajdonságokat, amik árnyalják őt, pedig a szereplő tetteiből ismerhetik meg.

Fontos tanulság, hogy a főbb szereplőinket, de a többi karaktert is igyekezzünk bemutatni minden oldalról. A hibáik bemutatása, sokszor épp erényeiket erősíti, persze az rajtunk múlik hogyan osztjuk el az arányokat. De én úgy gondolom, egy olyan főhős, aki néha hoz rossz döntéseket, kételkedik, esetleg megbánt másokat, és végül mondjuk ezeken felül emelkedik, sokkal szimpatikusabb lehet mint az, aki tökéletes léptekkel masírozik a végkifejlet felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése