2016. március 22., kedd

Regényt írok 6. rész (Az írás tudománya)

Bár első regényemet írom, és még nem vagyok benne biztos, hogy valaha bátorságom lesz kiadni a kész művet (ez csak az én túlzott bátortalanságom), azért az írás maga nem volt idegen számomra. 
Már egy előző bejegyzésben is írtam, arról, hogy jött be az írás az életembe, de most szeretnék néhány általános, ám annál hasznosabb információt megosztani, különösen a történetvezetés, dramaturgia kapcsán.

Mi az a dramaturgia? 
Nos ez érdekes kérdés. Néhány éve nagy vágyam volt, hogy filmdramaturg legyek, és mikor valaki megkérdezte, hogy az mi, akkor mindig hosszú magyarázkodásba kezdtem.
A dramaturgia minden történetmesélés lelke. Az a folyamat, mikor a cselekményt, a főhőst A-ból B-be vezetjük.
Egy jó dramaturg segíti az írót, a rendezőt, hogy az általuk megálmodott történet megálljon a lábán, jó helyen legyenek a súlypontok, fordulatok, kellő arányban legyen minden. Egy film vagy színdarab esetében a dramaturg olyan dolgokat is, hozzátesz a műhöz, melyek szimbolikus jelentésűek. Kellékek, díszlet. Stb. 
Ezekre, bármilyen furán hangzik, egy regényben is szükség van.
A dramaturgiailag jól vezetett műben semmi sem marad titokban az olvasó előtt. Minden logikusan felépített, épp csak, mindig egy lépéssel előrébb jár. Fenntartva így az érdeklődést.
Fontos, hogy a fordulatokat, a végső csattanót jó előre felvezessük. Semmi ne jöjjön úgy, hogy mellbe vágja az olvasót. Egyik tanárom, aki forgatókönyv írást tanított, mindig azt mondta. "Az a lényeg, hogy a néző azt mondja a mozi után, hogy tudtam, hogy ez lesz a vége, csak azt nem, hogy így fog történni."
Szerintem ez nagyon fontos dolog. Ma már annyi csattanót megéltünk, nehéz újat kitalálni. Talán nem is lehet. Az út a fontos, hogy a könyv végén az olvasó azt mondja. "Sejtettem, hogy ez lesz, de hogy így!" Akkor már megérte a dolog.

Ahhoz, hogy ezt elérjük, fontos, hogy az általunk teremtett világ minden részletével tisztában legyünk. Mint előző bejegyzésben is írtam,  minden szereplőnek célja kell legyen. Minden párbeszéd, leírás előre kell vigye a történetet, vagy segíteni kell annak megértését.

Ami pedig ezek mellett szerintem a legfontosabb, a főhőseink fejlődése. Adott egy karakter, aki bejár egy utat, valósat, és szimbolikusat is. Az olvasó, még ha ennek nincs is tudatában, azt a főhőst fogja szeretni, aki, akár csak mi, folyamatosan fejlődik, ilyen vagy olyan irányba. És végezetül, hogy kis bepillantást adjak a készülő könyvbe, íme az én főhősöm útja:


Adott egy fiú (19-20 éves) aki szegény, szolgasorból jön - lesz egy motivációja (egy lány), aki miatt, tudván, hogy nincs mit vesztenie, elmegy szerencsét próbálni. - dolgozik keményen - egyre feljebb jut, egyre magabiztosabb - a túl sok jó megszédíti, nagyra vágyó, hiú lesz - egy váratlan esemény ráébreszti arra, hogy vissza kell találnia önmagához.

Talán így elég közhelyesnek tűnik, de jól látható a karakter fejlődési íve. Az pedig, hogy ez, miként történik, már az író fantáziájára van bízva. 

Nektek ki a kedvenc karakteretek, akár több is, akivel azonosulni tudtatok, vagy épp példaként járt elöl? :) Írjátok meg hozzászólásban, kíváncsi vagyok.

2 megjegyzés:

  1. Yoh!

    Meg is érkeztem a követező bejegyzésedhez. Két kifejezést nem értettem sokáig, amik főleg regényekkel kapcsolatban kerültek elő. Egyik volt a szinopszis, a másik a dramaturgia. Figyelemmel követem az idei Aranymosást, és nagyon sok történetet a dramaturgiája miatt utasítottak vissza, illetve annak hibái vagy részleges hiánya miatt.
    Magam is írásra adtam a fejem, hosszabb terjedelmű írásra - regénynek még nem nevezném, az túl fellengzős lenne -, és igyekszem a fontosabb kellékeket megfelelően előkészíteni és kifuttatni, de sokszor javítgatok bele korábbi fejezetekbe, ha eszembe jut egy-egy újabb "nyom", ami elterelheti a figyelmet vagy hasonlók. Habár néha a figyelmetlenségből kihagyott események vagy elírások új fordulatokat idéznek elő. Valós véletlenek, amelyeket nem direktbe készített elő az író.

    Még nem találkoz7tam olvasói pályám alatt olyan karakterrel, akire rámondtam volna, hogy Wow, mintha csak én lennék ott, de a nyughatatlan, racionálisan gondolkodó karakterek általában közel állnak hozzám. Igen, a talpraesett főhősnőket kedvelem.

    üdv.: Zsazsi :3

    VálaszTörlés
  2. Szia Zsazsi. :)
    Nálunk a főiskolán is nagyon rámentek a dramaturgiára. Jogosan, mert muszáj, hogy a történet stabil lábakon álljon, meglegyenek az összefüggések.
    Viszont, ahogy írod, van, mikor egyszerűen csak következik valami új fordulat, amik lehet, hogy a sztori előnyére válnak. Szóval érdemes nyitottnak lenni, de mindig visszaolvasni, hogy beleillik-e az összképbe, az, amit leírtam.
    Az én könyvem például egészen más lett most, mint ahonnan indult.:)
    Sok sikert és kedvet az íráshoz!

    VálaszTörlés