2016. március 22., kedd

Regényt írok 5. rész ( összeállnak a kirakós darabkái)

Mivel ez az első, hogy azt mondhatom, valóban regényt írok, eddig nem is igazán láttam át, milyen szövevényes, mégis nagyszerű dolog így megírni egy történetet.
Olyan ez, mint valami nagy egész, amit, ha elkezdünk részekre szedni, rájövünk, hogy millió kis darabja van. Ha pedig nem vagyunk figyelmesek, akkor nem tudjunk újra összerakni, hogy az ismét kerek egész legyen.

Valahogy ez jut eszembe mostanában, ahogy egyre inkább kezdek a történetem közepére érni. A sztori hosszú időt, tíz évet ölel át, és sok szereplőt kell mozgatni, sok eseményt figyelemmel kísérni.
Mikor megfogant a fejemben az alapötlet, az egész nem volt ennyire bonyolult szerkezetű, de, ahogy nőt és nőt a történet, egyre több szál jött létre.
Végül összeállt a fejemben a történet alapja, volt pár jelenet, de mint mindig voltak homályos pontok.
Bevallom ezektől nagyon féltem, mert úgy éreztem képtelen leszek kitölteni ezt az űrt, és a regény hézagos lesz. Talán az is, de ahogy én látom az eddig kész fejezeteket, sokkal kevésbé, mint attól tartottam
Mint azt egy régebbi posztban írtam, a főhősöm életre kelt, és én csak rohantam utána, hogy lépést tudjak tartani vele. Ahogy pedig az írás során a történet egyre részletesebb lett, úgy kelt életre a többi szereplő.
Ami ebben a nehézség volt, hogy ismervén a sztorimat, tudtam, hogy lesznek pontok, amikor a főhősöket egymás felé kell tereljem, még ha földrajzilag távol is vannak egymástól. Ehhez azonban olyan mellékszereplők kellenek, akik lehetővé teszik, hogy ezek az összetalálkozások ne légből kapottak legyenek.

Hogy miért írom le ezt?

Valójában igazolásként, mennyire fontos, hogy jól átgondoljuk a szereplőinket. Több helyen olvastam, és mostanra tapasztaltam meg én is, hogy milyen figyelmesen kell megválogatnunk, kiket teszünk a főhősünk/főhőseink mellé. Való igaz, hogy mindenkinek azt a célt kell szolgálnia, hogy a hőst segítse, vagy akadályozza célja elérésében. Emellett nem lehet két dimenziós figura, cél kell neki, legyen az bármilyen apró.  Egy jól megírt mellékszereplő, sokat segíthet a történetünkön, hisz teret ad neki, és főhősünket is izgalmas helyzetbe hozhatjuk, amely által részletesebb képet kaphatunk róla.

Ez a kis bekezdés a szereplőkről tán a legfontosabb a kirakós hasonlat megértéséhez. A szereplők, akár kis, akár nagy szerep, mozgatják a cselekményt. Nekünk, akik regényt írunk, javarészt rájuk kell építkeznünk. Olyanok, mint egy jó alap egy házhoz. Majd megtöltjük őket célokkal, érzelmekkel, tettekkel, elhelyezzük őket térben és időben, és figyelünk arra, hogy végül minden, tégla, minden gerenda összeálljon, és a végeredmény egy lakható, szép ház legyen. :)

Apropó, egy kérdés. Ti szoktatok regényt oldalszám alapján választani? Ha igen mi az a terjedelem, ami szerintetek ideális?

2 megjegyzés:

  1. Yoh!

    Ma bukkantam rá a blogodra és amint időm engedte, belekezdtem a Regényt írok sorozatodba.
    S ha már olvasom és feltettél egy kérdést, megpróbálom megválaszolni igazi könyvmoly módra:
    Témától függ, de általában 300-400 oldal között szoktak mozogni az olvasmányaim. Kivétel ez alól a félezer oldalas fantazik, amiket már úgy megszoktam, hogy különösebben fel se tűnik az oldalszám, csak legyen puha borítású, hogy ne fájduljon meg olvasás közben a csuklóm. "Tisztán" romantikusak közül ritkán választok túl hosszút, mert félő, hogy abból kétszáz oldal a főszereplő tanácstalankodására megy el.
    Történelmi regények esetén, ha van remény rá, hogy érteni fogom a politika részeket, akkor kicsit hosszabbra engedem, különösen, ha a a hódító Róma áll a középpontban és esetenként apró 150 oldalas gyöngyszemek is a kezeim közé kerülnek, de ezek ritkaság számba mennek, szóval 300 és 400 oldal között az általános lapszám.

    üdv.: Zsazsi :3

    VálaszTörlés
  2. Én is általában ilyen terjedelmű könyveket olvasok. :) A könyvem egyébként már 3 kötetes, és egyenként 300 oldal körül van. Ez majd ugye tördeléskor fog kiderülni, de ott még nem tartok.

    VálaszTörlés