2016. március 18., péntek

Regényt írok 3. rész (romantikus sztoriból fejlődésregény)

Eléggé általános, talán már közhelyes dolog is, az a kijelentés, hogy az alkotás visszatükrözi alkotójának kvázi életét, személyiségét, érzéseit, mindent. 
Ez valahol egyértelmű, hisz, abból építkezünk, amink van, de ez valahogy nem tudatos. Sokszor csak később ismerek rá egy-egy olyan momentumra, ami nekem személyes kedvenc, vagy foglalkoztat, de, amúgy nem volt célom beleírni a történetbe. Olyan ez, mintha az életem meghatározó momentumai rendeződnének egy mesébe.

De mi is, amit írok?

Nem szeretnék szinopszist írni. Ennek az az oka, hogy a regénynek nagyjából negyedénél tartok, bár a sztori egésze megvan.  Sokkal inkább szeretnék az írás folyamatáról, az ezzel kapcsolatos érzéseimről írni. 
De annyit illő elmondanom, mik is a történet építő elemei.
A mese egy romantikus regénynek indult, egy szegény fiú és egy gazdag lány között. (Elég sablonos igaz?) Ez volt a történet, amit 14 vagy 15 évesen papírra vetettem. De aztán idővel megváltozott a dolog. Hiába, felnőttem, sok minden történt, hát a szereplőim is más világba kerültek.
A szegény főhős. Ő egy parasztfiú, aki egy gazdag, angol nemes család földjén dolgozik. Beleszeret a család lányába, aki viszonozza az érzéseit, de a szerelmük nem teljesülhet be, hisz a fiú nem méltó a lányhoz. Főhősünk elindul, hogy megtalálja szerencséjét. Hogy megtalálja-e az a végén kiderül, azonban én nem is ezt tartom igazán fontosnak. Az út az, ami a regényem fő vonala, és nem csak a fizikai értelemben vett, hanem a lelki út is.

Adott egy fiú, akit nem rontott meg a pénz, tisztalelkű, kedves, kicsit elveszett. Az útja, ahogy én elképzeltem, a következőképpen kell alakuljon: 
Elindul, nehézségek érik, de ő kitart, hisz a cél a lánnyal való házasság. - sikerül egyre feljebb jutnia, magabiztosabb határozottabb lesz - kialakul benne egy új cél, már maga miatt is küzd, nem csak a lány miatt - a főhős eléri azt a pontot, amikor túl nagyravágyó lesz és elveszíti kezdeti tisztaságát. (ez komoly konfliktus forrás lehet) - az út továbbiakban arról kell szóljon, hogyan süllyed lejjebb, vagy hogyan talál vissza önmagához.

Az ilyen fajta emberi változások, tulajdonképpen az ifjúkorból a felnőttlétbe vezető út, az emberi kapcsolatok, identitás átalakulása nagyon foglalkoztat. Ahogy pedig ez a történet, egyre terjedelmesebb lett, úgy alakult át, romantikusból egy fiatalember felnőtté válásának történetébe.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése