2015. július 7., kedd

...és akkor beleszerettem Prágába.

Másodszor voltam Prágában. Én igazából mindenre vevő vagyok, amihez vonatra vagy repülőre kell szállni. Sőt inkább én vagyok a felbujtó, és a kedves baráti körömnek kell elviselni ezt a hóbortot.
Rengeteg hely van, amit, ha lenne egy nagy világtérképem, olyan falra ragaszthatós, akkor megszurkálnék kis gombostűkkel, hogy ide meg ide szeretnék eljutni. 
De még inkább azokat, ahová visszamennék.

Eddig két hely állt a szívemhez legközelebb. Párizs természetesen, minden káosza ellenére egy csodálatos város. Valamint Toszkána, ami annyira öreg és annyira bájos, miközben torokszorító a több száz éves falak közt mászkálni.
És most itt van Prága...
Egyik este egyedül indultam neki a városnak, hogy még hazaindulás előtt újfent gyönyörködjek a Moldvában, a Kisoldalban.. Mivel a "kötelező" nevezetességeken addigra túl voltunk, most kicsit bele akartam feledkezni a város lelkébe. Csak céltalanul bóklásztam (na jó részben céltalanul, de hagytam, hogy vigyen a lábam), és akkor beleszerettem Prágába.
Az ilyen régi városokban mindig olyan mintha időt utaznék. De nem a stílus miatt, hanem mert minden mesél. Az összes templom, ház, macskakő. Emberekről, érzésekről, mulatságokról, járványról, háborúról, békéről. Mikor ilyen helyen járok, rájövök, mennyire csekély a mi itt töltött időnk, és amit építettünk sokszor tovább marad fent, mint a neve, annak, aki épített. Néha leülnék egy ilyen öreg ház elé, és hallgatnám mit mesél, az ott felnőtt gyerekekről, szerelmekről, nagy beszélgetésekről, ünnepekről, életről, halálról.

Ezeken a lehetetlen dolgokon elmélkedtem, miközben róttam az utcákat. Az járt a fejemben, miközben a Táncoló ház környékén álló színes 19. századi bérházakat néztem, majd a keleti blokk hamisítatlan lenyomatait, azt éreztem, hogy itt egyesül minden, ami számomra meghatározó. A párizsi nagyvilági hangulat, az ősöreg utcák, mint Toszkánában, fűszerezve azzal a hangulattal, ami Magyarországot is belengi. Közben pedig Svejk és a Kisvakond mosolyog rám és a szentek szobrai figyelnek a Károly híd zajos forgataga felett. 
Prága szép hely, csak figyelni kell mit mesél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése