2014. november 22., szombat

Párizsban az élet 2.

Kicsit más így 2-3 hónap távlatából írni, egyre többet gondolok Párizsra, és ez azért is érdekes, mert az ott tartózkodásom második hetében nem egyszer utáltam a várost. Mégis van valami ott ami mindezt feledteti. :)
Ez esetben mindenképp írok majd némi praktikai információt is, hogy ne csak úti beszámolót, de valami hasznosat is olvasson, aki idejár...

Miután visszaértem Párizsba elsőre az üres, koszos szobám fogadott, ahonnan S a lakótársam már hazautazott Barcelona-ba. Furcsa volt, gyakorlatilag életemben először teljesen egyedül voltam egy hétig, és Párizsban, komolyan tök jó érzés volt. Feltöltöttem a NaviGo-mat a hétre, és már zötykölődtem is a 8-as metrón a suli felé.

Na és akkor a NaviGo.
Ha Párizsban több napot töltünk el és a szállás nem a belvárosban van, vagy csak egyszerűen többet szeretnénk tömegközlekedni, érdemes több napos bérletet esetleg NaviGo kártyát venni, a Navi 21 euro volt egy hétre + ehhez kell egy fényképes kis igazolvány, Kapsz egy csipkártyát, amit minden utazás előtt leolvastatsz a belépőkapuknál, nagyon biztonságos. Pl. időzáras, vagyis adott időn belül nem használhatod egymás után 2x, szóval bliccelés így kizárva.
Nekem megvan még, és jó mert mindig csak rá kell tölteni a pénzt majd
A Navi amúgy kicsit drága, bár Párizsban minden az, viszont ez éri meg legjobban, ha az ember 4 napnál többre jön, mert amúgy a különböző napijegyekből simán több is összejön.
a vonaljegy amúgy 1,70 euro az első két zónába.

A suli nagyon rossz volt először, mert akikkel előző héten összebarátkoztunk, szinte mind hazamentek. S pedig csak csütörtök este jött vissza. Tekintve, hogy a csoportban megnövekedett az átlag életkor, ráadásul sikeresen megbetegedtem, 4 napig egyedül voltam.
Persze arról szó se volt, hogy nem mászkálok keresztbe kasul a városban, de elég változó volt, hogy épp hová volt erőm elmenni.
Hétfőn felmentem a Diadalív tetejére, és vagy egy órát töltöttem fent, bámultam a Champs Elyssée-n köröző kocsikat.
Kedden sikerült mindenféle náthe meg láz ellenére jókora túrát csinálnom. :)
Először megnéztem Monet tavirózsáit a Musée de l'orangerie -ben, aztán át ballagtam a Musée Rodinbe. Na ez a hely megér mindenképp pár mondatot.

Párizsban a múzeumok, és sok nevezetesség 26 év alatt ingyenes. Ezért érdemes mindenhová bemenni, akár többször is. A fizetős nevezetességekre pedig elég jó kedvezmények vannak, szóval Párizsban nem a belépők amik igazán elviszik a pénzt.
A Rodin Múzeum az Invalidusok mellett bújik meg, és tényleg nehezen találtam meg. Két kis épületből és egy helyes kis parkból áll kávézóval, padokkal. Nagyon jól elszigetelt kis hely a város közepén.
Engem teljesen helyrerázott ez  a hely, miután verebek megszállták a csokis muffinom, végigjártam vagy 6-7-szer a szobrokat.
Ezután jól eltévedtem a Latin negyedben, amit végül egyáltalán nem bántam, mert olyan kedves eldugott részeit ismertem meg Párizsnak, amit talán kevesen.

Csütörtök este aztán szomorúan vettem észre, hogy már csak 2 éjszakám maradt, és én még nem sétáltam a Szajna parton naplementében. Párizs olyankor tényleg csuda szép, főleg naplemente után mikor olyan szép kék az ég. Így hát felkerekedtem és vagy 2 órát járkáltam a folyó két partján, remélve, hogy megáll az idő és Párizsban maradhatok.
Hát nem állt meg.. miért is állna?
A hét eleji kicsit depressziós hangulatom elmúltával még jobban szerettem a várost mint az előtt. Végre nem egy rózsaszín felhőben úszó Párizs láttam, hanem egy nagy, gyors, zsúfolt koszos várost, ahol csomó rossz dolog van, és lehet ez furcsa, hogy pont ettől szerettem meg igazán, de ennek egy oka van. A város el kezdett élni, már sokkal szebb volt benne az ami valójában szép. Mikor a koszos metrón a kopott kis utcazenész gyönyörű melódiákat hegedül csak jobban felértékelődik. Csak ültem a metrón és hallgattam, és néztem milyen szép is ez a város.
És tényleg teljesen átfogalmazódott bennem a Párizs iránti szeretet. :)

Pénteken aztán Versailles-be mentem, amiről annyit, hogy nagyon szép de a franciák totálisan megalomániások. Mert ekkora kastélyt, meg kertet építeni a világon semmi értelme. Előtte kb másfél héttel Münchenben voltunk a Nyphenburgi kastélyban. Na az a Versailles-ihez képest kedves kis weekend ház.
Este végre úgyra S-sel és É-vel találkoztam plusz még két csoporttársunkkal egy olasz és egy lengyel lánnyal. Fundu-t ettünk. Én még sose kóstoltam, szóval nagy élmény volt. Lengyel csoporttársam rácsodálkozott lengyel származásomra és mikor mondtam a vezeték nevemet vidáman mondogatta, hogy "oh tényleg te is lengyel vagy!" Ez nagyon jól esett. :)
Ezután aztán végsó búcsút vettünk megígérve, hogy ki ki a saját országában vendégül látja majd a többieket, aztán én még átsétáltam a Notre Dame-hoz, és valamikor éjfél után sikerült hazakeveredjek.

Másnap aztán gyors rohangálás, pakolás, a cuccaimat sikeresen elhelyeztem a Gare de l'Est csomagmegőrzőjében, majd felmentem a Montmarte-ra. Itt először egy szuvenír árussal elegyedtem szóba, aki ajándékba adott nekem egy kulcstartót. Majd egy magyar grafikussal, aki először le akart rajzolni, de végül jól elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól. Nagyon jó érzés volt, kicsit meg is nehezítette a hazautat. Végül még végig mentem a Bonne Nouvellen amihez már annyi emlék fűz, utoljára bevásároltam a kedvenc boltomban és irány a pályaudvar. Vagy egy órát ültem ott, és olyan furcsa volt. Két hétig valóban az otthonom volt Párizs, ami azért is volt különleges mert életemben először voltam teljesen egyedül. Nagyon jó érzés volt.
De aztán csak elindult a vonat. Én meg néztem ahogy eltűnik a Sacre Coeur, a manzárd tetős házak, és hipphopp Strasbourgh, aztán robogunk is át Németországon. Jó pár óra kényelmetlen, levegőtlen vonatozás után egyszerre újra Münchenben voltam.
Mintha tegnap szálltam volna fel. Mögöttem volt két hét, annyi ember, annyi emlék...
Két órával később némi bajor pereccel a társaságomban már a Railjeten száguldottunk haza. A csodás Tiroli táj, Salzburg vára, a sokszor megjárt bécsi pályaudvar és persze a fülemben Mozart zenéje, aztán egyszer csak hazaértem...














































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése