2014. szeptember 20., szombat

Münchenben mindig Octoberfest van :)

Mivel, hogy nem tudok megülni egy helyben, és minden adandó alkalmat igyekszek kihasználni, kaptam az alkalmon, hogy a nyáron Münchent is megnézhetem. :) Párizsba készültem két hétre nyelvtanfolyamra, vonattal, és Münchenben kellett átszállni, így elhatároztam, eltöltök ott egy napot é utána indulok tovább. Végül 1 napból 3 lett, és nem is egyedül, hanem négyen vágtunk neki az útnak. (Nem írok neveket, személyiségi jogok miatt. :) ) Így hát ott volt velem A, B és K. péntek reggel végig vonatoztuk Ausztriát, és jó 6-7 óra út után elgémberedve, de lelkesen szálltunk le a Railjetről.
Én rögtön komoly problémába ütköztem. Mert kiderült, hogy a neten foglalt jegyemet Párizsig csak Franciaországban tudom átvenni, így órákig tartó telefonálás rohangálás után, egy idegen városban, végül kénytelen voltam új jegyet venni, ami miatt egy nappal tovább is kellett maradjak, ezt később egyáltalán nem bántam. :)
Elfoglaltuk a kis szállást, a Mozart Strasse 4.-ben. Én ennek külön örültem, hisz Mozart, plusz egy nagyon kellemes kis környék. a Metró megállóban például zene szólt, valami klasszikus, én teljesen odavoltam :)
Miután elmúlt a jegy mizéria utáni sokk, kimentünk a Marienplatz-ra. Sokáig járt azon az eszem, hogy München nem is egy olyan szép város, túl sok a modern, és a több száz éves toszkán házak után elsőre lehangoló, és kiábrándító volt. De aztán hamar rákaptam/kaptunk az ízére.
Alapból a vonat út káprázatos volt, nagyjából Salzburgtól a gyönyörű tiroli táj, ami a német oldalon tán még szebb. Mintha a Grimm mesék helyszínei keltek volna életre, szinte láttam ezeknek a történeteknek a szereplőit. Tirol olyan mint egy színes mesekönyv, olyanok a házak az emberek, a bőrnadrággal, jódlival mindennel együtt. Itt nem a több száz éves véres, történelem emléke járta át a házakat, hanem valami csodás természetközelség. Ahogy ezek az emberek az Alpok csúcsai közt élnek, dacolva az amúgy gyönyörű táj minden nehézségével. Itt tényleg zöld a fű, csillog a patak, és ha nem is lilák a tehenek, de elengedhetetlen tartozékai a tájnak. :)
München pedig, bár távolabb a nagy hegyektől ugyanezt a hangulatot hordozza magában.
Ha valaki látta a varázsfuvolát és ismeri a karaktereket, akkor talán érti, ha valahogy azt képzeltem el, hogy ha Papageno valahonnan származhatott, az csak is Bajorország lehetett.

Szóval első nap épp csak felfedeztük a teret, másra nem is igen volt időnk. Majd másnap először a Nymphenburg -i kastélyt néztük meg, ahol valahogy leginkább a patakban úszkáló nagy halak, és ludak kötöttek le, meg hogy csináljunk pár képet parodizálva  a japán turistákat.
Maga a kastély igen szép és pazar, bár megállapítottam, hogy nekem mind egyforma.
Ezután visszamentünk a belvárosba, főképp szuvenír vásárlás ügyben, majd a Hofbrau haus-ban kötöttünk ki, amit mindenkinek ajánlok, de arra fel kell készülni, hogy sokan vannak, sőt... szóval helyet találni igen nehéz. Viszont ha végül lesz, és nem esik épp, akkor teljesen megéri. A hangulat, de a sör, és a jó kis német ételek miatt is.
Rendeltünk egy nagy korsót, meg bécsi virslit, meg persze perecet. Mindezt esőben, a kerthelyiségben, 16 fokban, egy igen barátságtalan pincérrel. De a hely varázsa valamelyest kárpótolt a kellemetlenségekért.
Nem volt mit tenni, visszamenekültünk a szállásra filmet nézni, majd én csak nem bírtam ki, kimetróztam, hogy este is megnézhessem a Marienplatzot.

Másnap szerencsére csodás idő lett, még a nap is sütött, és mivel nekem ez volt az utolsó napom, nagyon örültem, hogy nem fogunk már délben bőrig ázni. Utolsó nap 2 poháralátétet is találtam az utcán, ezek lettek a legkedvesebb szuvenírjeim. :)
Délelőtt két csoportra oszlottunk, A és B a Deutches múzeumba mentek, ahova a hétvégén 1 euro volt a jegy, még K-val én a Marienplatz-ra mentem, ahol megcsodáltuk a harangjátékot, a játékmúzeumot, és én megmásztam az egyik tornyot, ahol meg lehetett csodálni egész Münchent.
Majd a múzeum negyed környékén találkoztunk, ahol A és K az ógörög kiállítást nézték meg, mi pedig B-vel leültünk a lépcső aljába. Hamar megtalált minket 2 arab lány csapat is, hogy fotózzuk le őket. B jó sok képet csinált róluk, majd az egyik lány felajánlotta, hogy hálából ő is lefotóz minket a szép oszlopos épülettel. Na ez már nem sikerült ilyen precízre, de a szándék mindenképpen jól esett. :)
Az egész téren színes műanyaghulladékból összetákolt Bálák hevertek, amiken jót lehetett pihenni, egy idő után nekünk is jutott, és így vártuk meg a napsütésben pihenve a többieket. Én ennek nagyon örültem, mert két napnyi rohanás után,most végre volt idő feldolgozni a sok élményt, és elhinni, hogy Münchenben vagyok. Már számoltam az órákat a vonat indulásáig, és rájöttem, nem is szeretnék Párizsba menni. München kedélyes hangulata, és a hosszú út előtti idegesség keveredett bennem.

Végül A és B megjöttek, És mivel ekkor már nagyjából 5 óra volt, a nap utolsó állomása felé vettük az irányt, az angol kertbe. Ez egy hatalmas park, ami egész napos kikapcsolódásra is bőven alkalmas. De mi csak egy kis részét barangoltuk be, miután kipróbáltuk a sörkertet. Ez az amit Münchenben nem szabad kihagyni, még ha valaki nem is iszik alkoholt, ahogy én se, de ezt itt érezni, és látni kell, ahogy a felszolgálok 8-10 korsót visznek egyszerre, ahogy az emberek a hónuk alá csapva viszik a nagy pereceket, miközben kolbász meg mustár illat terjeng a levegőben.  Hamisíthatatlan . :)
Összességében egy baj volt, hogy az egész város elég drága volt, főképp ajándék vásárlás terén, és vasárnap például semmi se volt nyitva. Na meg rossz volt elmenni.
Miután a parkból vissza tértünk, már 9 fele járt, és összepakoltam, és végül 10-kor lementünk (én utoljára ) a kedvenc zenélős metró megállómba, elköszöntem a Mozart strasse-tól, majd k a 22. vágányra, és irány Párizs. Rossz volt egyedül ezek után, hiányoztak az útitársak.
11 óra vonatozás után, keresztül szeltük Németországot, majd reggel ötkor arra keltem, hogy Strasbourgban vagyok. Valami fura jó érzés fogott el. Az első francia város, ahol valaha is jártam, és kicsit azt éreztem otthon vagyok. Nem tudtam aludni, már csak a kevés hely miatt se. Elzászon át hamar elértük Ile-de-France régiót. Aztán egyszer csak megláttam az első emeletes RER vonatot, majd a vonat beért a rendező vágányok rengetegébe, és én előttem ott fehérlett a Montmarte gyönyörű Sacre Coeur-je, majd a vonat begördült a Gare de l'est-re.





































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése