2014. szeptember 21., vasárnap

Csak legyünk büszkék

Bár a mostani téma nem úti beszámoló, de idevág, és engem nagyon foglalkoztat.
Különös mániám lett azzal foglalkozni, hogy minden tájnak lelke van, és ettől válnak egyedivé. Az ország történelme, az emberek, az időjárás, minden hatással van a hely szellemére. És az, hogy valami országot, várost vagy falut szeretünk -e nem a szép épületektől, látnivalóktól függ elsősorban, hanem ettől a légkörtől. Van például olyan aki gyűlöli Párizst.
Szóval ez a gondolat engem teljesen magával ragadott pár éve, és azóta minél több helyen fordulok meg, annál jobban érzem. Most nem fogom kifejteni bővebben ezt a gondolatot, ahhoz még túl kusza ez a fejemben, de lentieket fontosnak tartom kiírni magamból :)

Épp ezért a napokban eléggé felháborított egy hetilap cikke, ami Magyarország béli vidékeket népszerűsített a cikkében, mint lehetséges úti célt.  Ezzel nem is volt baj, mert hazán mesés tájait sorakoztatta fel. De... miért kell Balaton felvidéket a magyar Toscana-nak hívni? Kaposvár miért lesz osztrák kisváros?
Sosem értettem ezt. Miért nem lehetünk elégedettek azzal amink van, olyan néven ami. Nekünk nincs Toscanánk, viszont az olaszoknak sincs Balaton felvidékük. :) Az egyik annyira magyar, mint amennyire a másik olasz.
Talán el kéne hinnünk, hogy gyönyörű országban élünk, anélkül, hogy Budapestet Közép - Európa Párizsának hívnánk.  Jó volna, ha büszkék tudnánk lenni ennek az országnak a kincseire anélkül, hogy versenyezni akarnánk, és a honfitársaknak úgy eladni egy helyet, mintha külföldön lenne. Azt  a páratlan magyar hangulatot, gyönyörű kultúrát úgyse lehet hasonlítani egy franciához, némethez vagy olaszhoz.
Csak legyünk büszkék arra a sok szépre amink van, vigyázzunk rá, és szeressük a többi országot is irigykedés nélkül. :)















1 megjegyzés: