2014. július 16., szerda

Az első, meg Erdély no.1

Mivel annyi minden történik, és imádok jönni menni, na meg mert úgyis menő ( Persze ezért utolsó sorban..) úgy gondoltam nekivágok a blogírásnak. :) Elsősorban mindenféle, utazással kapcsolatos élményeket, infókat, hátha valaki kedvet kap, vagy épp valami hasznosat is talál.

Rögtön neki is vágnék az blog ötletét adó utazás leírásának. :)
Még valamikor februárban eldöntöttük öcsémmel, hogy elmegyünk Erdélybe, mert vágyunk a nyugira, és úgy véltük ott ez meglesz, na ez nem lett meg, de minden más igen, meg van ami elveszett, például a fényképező aksija, de csak sorjában.
Szóval elkezdtünk szervezkedni, és mivel öcsémnek két ismerőse lakik arra, egyikük Kolozsváron, a másik Nagyszebenben, nem mellesleg utóbbiban született az egyik nagymamánk, így nem volt kérdés, hogy ezek nem maradhatnak ki.
Nos leszerveztük az utat, és 4 napunk volt meghódítani Erdélyt, ami valljuk be igen kevés, de sikerült 4 igen sűrű napot magunk mögött tudnunk.
Miután 4-szeri próbálkozásra megvettem a vonatjegyeket, július 3-án boldogan indultunk útnak.
Első körben egy levegőmentes kocsiban, de innen a kalauz hamar átküldött mindenkit az 1. osztályú fülkés kocsikba.
Mi egy brassói nő, és a 12 éves lánya valamint egy kedves, vidám kanadai lánnyal utaztunk, aki egy tanyára készült a hegyekbe, hogy  ott dolgozzon. Vele elég sokat beszélgettünk, meg ugrattuk egymást, bár az elején eléggé nehéz volt az angol, már nagyjából egy éve nem beszéltem így, és elég kínos volt, de végül belejöttünk, bár néha volt pár francia közbeékelés.
A brassói hölgyek nem voltak olyan közvetlenek, a kis csaj a Koránt és a Twilightot olvasta felváltva. De azért néha odafigyeltek és mosolyogtak a hülyeségeinken. Mi meg élveztük.
A határ átkelés szolid 1 óra volt/ határszakasz (magyar, román) , ráadásul közben elvesztettük a 23. órát, mert mint gondos, utazás előtt mindennek utána nézek tulajdonságom csak arra nem volt elég, hogy elolvassam mennyi az időeltolódás.
A határátlépéskor való várakozás oka, mint kiderült a Kanadai lány volt, akinek messzire kellett vinni az útlevelét a lepecsételéshez. Ezután szekáltuk is rendesen, hogy feltart mindenkit.
Végül 3 óra körül, éjjel persze, leszálltunk Klúzsnapokán, ismertebb nevén Kolozsváron  :). Még integettünk a kanadai lánynak, majd nekivágtunk a városnak, hogy felderítsük a szállást.
Kb egy órát gyalogoltunk. És ami az izgalmas volt, hogy éjjel 3-4 között az útépítők szorgosan dolgoztak és bontották a járdát. Nem is értettük akkor még a dolgot.
Végül 4 körül odaértünk a panzióba, de nem csengettünk be így a hintaágyon lekuporodva vártuk a reggelt. Fél6ig bírtuk a hajnali hideget és végül öcsém becsengetett. Jött is a tulaj, betessékelt. Egy kedves nagy darab ember, aki mint kiderül félig magyar, félig cseh, így némileg tudtunk magyarul csevegni.
Beinvitált a nappaliba, mert hogy maga a panzió olyan volt, mint egy nagy családi ház. Ment a TV, valami román zenés műsor, mi leheveredtünk a kanapéra és aludtunk egy kicsit. Reggel felmehettünk a szobánkba, és itt miután személy szerint én megcsodáltam, hogy milyen aranyos, aludtunk még pár órát. :)
Délután 2-kor aztán kifizettük a szobát, és nekivágtunk a városnak.
Elsőnek Mátyás szülőháza, tőlünk kb. 15 perc séta volt. Itt megebédeltünk egy kis téren, öcsém sokat mesélt a 4 évvel ezelőtti itt töltött idejéről, majd megnéztük amit kellett, vettem pár képeslapot, majd elmentünk megnézni a konzervatóriumot, ahol öcsém járt már. A portás kedvesen beengedett, körbe is járhattuk, majd szétváltunk egy időre, én bevásároltam, a város külső részén található hipermarketben, ami egyáltalán nem volt tervben, de eltévedtem, és nem volt mese.
Azért szerencsésen visszajutottam a szállásra. Végül ki a "Matyitérre" ahol öcsémmel találkoztunk, mert meglátogattuk az ismerősét. Későig beszélgettünk az udvarban, majd megbeszéltük, hogy másnap kicsit hosszabb időt töltünk együtt, és elmegyünk erre arra.

Visszatértünk a szállásra, némi cukrászsütivel felpakolva, amit a következő napot tervezve jól felfaltunk, mert hát éjfélkor mignont kell enni, nincs mese. :)

Folyt köv. ...











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése