2018. február 19., hétfő

NK Bookclub: Utas és holdvilág



Az NK Bookclub februári olvasmányainak olyan könyveket választottunk, amikben a szerelemnek valami módon fontos szerep jut. Így került kezünkbe Szerb Antal: Utas és Holdvilág című regénye, amely bár nem nevezhető romantikus regénynek (annál sokkal több), jól kapcsolódott ehhez a hónaphoz. Elgondolkodtató, melankólikus, kissé megosztó olvasmány, amire egyszer mindenképpen érdemes időt szánni, hiszen olyan témákról szól, amiken mindannyian átesünk, gondolkodunk vagy így, vagy úgy.
Írója, Szerb Antal a XX. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő írója és irodalom történésze. Egy katolizált zsidó családba született 1901-ben, és bár családja elszakadt a gyökerektől, ő egész életében cipelte ennek súlyát. A II. világháború idején lassacskán ellehetetlenítették származása miatt, végül munkatáborba került, ahol 1945-ben halt meg.

A közös értékelést Kriszti blogján is megtaláljátok:

!!!A kibeszélő spoileres lehet!!!

***

K: Az Utas és holdvilág az a könyv, amelynek a tartalmáról keveset tudtam, noha sokat hallottam róla az elmúlt években. Szerb Antaltól eddig nem olvastam még semmit (az íróról való tudásom is hiányos volt) és ezért nem tudtam, hogy mire számíthatok, viszont örültem, hogy ezt a regényt választottuk az egyik februári olvasmánynak.



N: Én Még jó tíz évvel ezelőtt hallottam egy a könyvből készült rádió játékot, és akkor megfogott a hangulata, de az olvasás mostanáig váratott magára. Megjegyzem szerencsére, mert tizenöt évesen lehet, másként értékeltem volna. A történet nagyjából arról szól, hogy a friss házasok: Mihály és Erzsi Olaszországba utaznak nászútra, ahol Mihály rádöbben, hogy talán mégsem képes ilyen módon megállapodni, egyáltalán a társadalom hasznos, felnőtt tagjának lenni. Megszökik, és a cselekmény innentől egy tényleges és egy belső lelki utazás története is, ami igen komoly kérdéseket boncolgat.

K: Ezt a kettősséget kifejezetten egyedinek és érdekesnek találtam. Mihály karakterében egy identitás válságban szenvedő férfit ismerhetünk meg, aki nem tudja elfogadni kispolgári életét. Ahogy egyre távolabb kerül fizikailag Pesttől, vagyis a régi életétől, lélekben újra rátalál a lázadó, kamaszkori énjére. Az útja során megjelenő önkeresés és a múltba való visszatekintés két olyan kérdéskör, amely senkitől nem idegen.
A regényben lévő párhuzamos szál, amelyben Erzsit ismerhetjük meg, szintén kiválóan bontakozik ki: Erzsi a lázadást keresi a férfiban, míg Mihály pont a kispolgári életnek szeretne megfelelni ezzel a házassággal.

N: Érdekes volt kettejük kapcsolata, hogy épp azt keresték egymásban, amitől a másik fél menekülni akart. Erzsivel - női olvasóként - könnyebb volt azonosulni, mert ő tipikusan az az átlagos nő, aki mindig a szabályok, konvenciók szerint élt, de legbelül vágyik arra, hogy úgy szólván “élvezze az életet”, felborítsa ezt a szürkeséget. Mihály ellenben sokkal komplikáltabb figura, aki képtelen beilleszkedni a társadalomba, és aki másoktól várná az ehhez való segítséget (a munka az apja cégénél, a házasság Erzsivel). Kísértik a múlt, a kamaszkor emlékei, rengeteg lezáratlan, rejtélyes és nyomasztó ügy, melyek feloldásra várnak benne. Mihály szálhoz kapcsolódik, sok nagyon érdekes mellékszereplő is, akik nagy szerepet játszanak, az ő sorsa, személyisége alakulásában. Ezért róluk mindenképp érdemes beszélni.

K: Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a személyiségét leginkább meghatározó karakterek Tamás és Éva. Tamás szokatlan személyisége és Éva tökéletessége iránti odaadása időtlen: az előbbi az örök barátságot, az utóbbi az örök szerelmet jelentik számára.
Kamaszkori játékaik szépen bemutatják hármójuk kapcsolatát: Mihály az, aki mindig engedelmeskedik, szinte elvárja, hogy mások irányítsák. Tamásnak eközben kielégítik halálvágyát ezek a színdarabok, s aztán ott van Éva, aki ítéletet hoz felettük.
A későbbiekben csatlakoznak a játékokhoz János és Ervin is. Mihály útkeresése során nem csak az emlékek térnek vissza, hanem maguk a személyek is. Éva visszatérésével a vágy is újra fellángol iránta. János is rátalál, hogy átverhesse (gondolok itt a Zoltánnal kitervelt dologra), s Mihály Ervint is felkeresi, aki tanácsokkal látja el. Az ő karaktere egyébként kifejezetten tetszett.
A múltból ismert mellékszereplőkön kívül az úthoz társulnak epizódszereplők is, akik tovább terelgetik Mihályt pl. a doktor, Millicent vagy Vannina.

N: Azt le kell szögezni, hogy a szereplők közül sokan nem lopták be magukat a szívembe. Tamás és Éva kettősétől néha kirázott a hideg. Egyébként imádtam a név választást, főleg Éva esetében (a nő aki bűnre csábítja, sőt(!) halálra a férfiakat), Tamás pedig a hitetlen, aki semmiben sem hisz, még magában az életben sem. Mihály ezeknek az embereknek a bűvkörében él, és látszólag képtelen elszakadni tőlük. Az kifejezetten tetszett, ahogy megküzdött a múlttal, ahogy Róma felé közeledve, egyre nagyobb küzdelmek vártak rá, amik végül az örök városban tetőzik be. Beszélnünk kell viszont Erzsiről is, aki kihasználja hirtelen jött függetlenségét, és éli az addig irigyelt nagyvilági nők életét. Érdekes párhuzam kettejük között, hogy akkor, amikor tényleg át kell lépniük a határaikat, mindketten megtorpannak. Gondolok itt a Perzsával töltött éjszakára, vagy Mihály Tamástól örökölt halál vágyára.

K: Az ő esetükben érvényesül az a mondás, hogy az út a fontos, nem a végcél, hisz a vágyakozás maga sokkal izgalmasabb számukra, mint a beteljesülés. Erzsiben egyébként még meg is láttam a lázadót és el is tudtam volna képzelni, hogy a perzsával tölti az éjszakát, viszont Mihály halálvágyát nem tudtam “komolyan venni”. A játékok tényleg játékok voltak csak számára, míg Tamás komolyan gondolta őket. Mihály ugyan nem találta a helyét a világban, viszont az valahogy egyértelmű volt számomra, hogy élni akar. Ezért is tetszett annyira az utolsó mondat, hogy “és ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami”.
Tervezel még Szerb Antaltól olvasni a későbbiekben? :)

N: Mielőtt a kérdésedre válaszolnék, annyit tennék hozzá Mihály személyéhez, hogy szerintem az ő legnagyobb baja, hogy a végsőkig meg akart felelni Tamás és Éva beteges vágyainak, hóbortjainak, és ezt a megfelelési kényszert nem bírta levetkőzni felnőttként sem. Tulajdonképpen ezek traumák voltak, amikkel neki hosszú ideig nem sikerült megküzdenie, de ezen az úton, végre lehetősége adódik rá, hogy olyan ember legyen, amilyen a lelke mélyén mindig is akart lenni (ahogy te is mondtad).
Szerb Antal írás módja engem nagyon megfogott, és bár az Utas és holdvilág kétségkívül megosztó olvasmány, amit nem mindegy, hogy épp milyen korszakában, lelki állapotában vesz kézbe az ember, a nagysága (mind a regénynek, mind az írónak) vitathatatlan, szóval én biztosan fogok tőle még olvasni.

***


Ha szeretnétek csatlakozni a klubhoz, és velünk olvasni az Irodalom klasszikusait, keressétek Molyo a zónákat, ahol minden izgalmas dolgot megtaláltok. :)
https://moly.hu/zonak/nk-bookclub

2018. február 7., szerda

***Valentin napi akció***

Sziasztok!

Február 08 és Február 14. éjfél között kedvezményesen rendelhetitek meg A változások kora című sorozat első kötetét. 2.900 Ft helyett, mindössze 2.500 Ft-ért. :)

Ha szereted a romantikával átszőtt kalandregényeket, a múltszázad elejének hamisítatlan hangulatát, Angliát, Párizst, New Yorkot, akkor ebben a könyvben biztosan kedvedet leled majd.

Előrerendelni a vilagegykonyv@gmail.com e-mail címen tudtok.


Vélemények a könyvről:

"Amellett, hogy kalandos, korhű, cselekmény dús megvan benne a tiltott szerelem motívuma is, ami csak még édesebbé, még kívánatosabbá teszik a történet lefolyását. Iszonyat gyorsan lehet vele haladni, már-már olyan, mintha olvastatná magát, de annyi szent, hogy nagyon nehéz lerakni, sőt meg merem kockáztatni, hogy szinte lehetetlen." 
- My relationship with books blog - 

"Nóri gyönyörűen fogalmaz, elképesztő az, amit a szavakkal tud művelni" 
- Ashley Redwood - 

"... a történet nagyon szerethető, a karakterek elevenek, szinte kilépnek a könyv lapjairól és teát hoznak neked..."
- My Moonlight Library -

2018. február 1., csütörtök

Januári összegzés

Ez az év végre a könyvekről fog szólni, legalábbis januárban szépen sikerült haladnom a betervezett olvasmányaimmal. Mivel sajnos nincs időm heti szinten akár több bejegyzést feltenni a blogra, ezért úgy döntöttem, minden hónapban végén jelentkezem majd egy kis miniajánlóval. :)




NK Bookclub:
Krisztivel ebben a hónapban is könyvkluboztunk, és nagy örömünkre egyre többen csatlakoznak hozzánk, hogy klasszikusokat olvassanak velünk. :)
Az e havi két könyv Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde, valamint Phillip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? voltak. Személy szerint mindkét műfaj nagyon távol áll tőlem, mégis imádtam ezeket a történeteket. Izgalmas érzés volt kicsit kilépni a komfortzónámból. Biztos, hogy mindkét írótól fogok még olvasni.
***

Lewis Caroll: Alice csodaországban
Idén eldöntöttem, hogy sok olyan könyvet elolvasok majd, amikről úgy érzem, illő ismerni, de eddig nem nagyon jutott rájuk időm.  Az Alice kétségkívül a hónap legkülönösebb olvasmánya volt. Azt mondani, hogy szerettem, talán túlzás lenne. Talán gyerekként ragadott volna igazán magával, most ennyi idősen, néha már túl soknak tűnt. A történetet így nem is részletezném, számomra most lett igazán nyilvánvaló, hogy Caroll elméje nem volt teljesen tiszta (milyen enyhe megfogalmazás), amikor ezt a könyvet írta.  Ami miatt viszont zseniális a könyv, az a nyelvezet. Az eredetibe is volt szerencsém beleolvasni, és annak ellenére, hogy angolból nem vagyok erős, remek élmény volt. A fordítást pedig Kosztolányi teszi felejthetetlenné, akiről még fogok áradozni ebben a posztban.

Nathaniel Hawthrone: A skarlát betű
Néhány hónapja többször elém került a könyv, és kezdte piszkálni a fantáziámat. Aztán be is szereztem a szép Helikonos példányt. Nos, örültem, hogy elolvastam, habár egyáltalán nem az volt, amire számítottam. Cselekmény alig-alig van, gyakorlatilag összefoglalható egy mondatban. Hester Prynne bűnös viszonyba kerül egy fiatalemberrel, amiért a társadalom megbélyegzi, és neki egy életen át vezekelnie kell, miközben nevelnie kell a bűnben fogant kislányát.
A könyv a megbélyegzés után indul, és gyakorlatilag a Hester és ”bűntársa” a fiatal lelkész vezeklését, szenvedését követi nyomon. Ami igazán érdekes az az, hogy mennyire különbözőképpen dolgozzák fel az eseményeket. Míg Hestert a puritán közösség pellengérre állítja, és ő alázattal viseli a bélyegét, addig Arthur, a lelkész, képtelen megvallani a bűnét az emberek előtt, így titokban vezekel. Hester az évek során egyre megbecsültebb tagja lesz a városnak, míg Arthur lassacskán belebetegszik az önmarcangolásba. Kettejük közös jövője gyakorlatilag reménytelennek tűnik, amin az sem segít, hogy a megcsalt férj, az első pillanattól a bosszún fáradozik.
A skarlát betű nem az a könyv, amivel az ember elüti az időt egy laza délután. Nagyon mély, nagyon elgondolkodtató és sok ponton kifejezetten nyomasztó. A szereplői nem kifejezetten szerethetők, inkább szánni valók. Ki így, ki úgy. Habár Hester Prynne kitartása, alázatossága példás, mégsem került fel a kedvenc női hőseim listájára.
Ajánlom ezt a történetet azoknak, akik kedvelik a kissé lassú, inkább lélektani regényeket, mert tanulságos olvasmány, az biztos.

Kerstin Gier: Rubinvörös
Ha egy könyv cselekménye Londonban játszódik, ráadásul a múltban, és még a borító is szép, akkor nincs mese, el kell olvasni. A Rubinvörös (és azóta a teljes trilógia) így került fel a polcra. Gyakorlatilag másfél nap alatt végigolvastam, konkrétan ezzel  a könyvvel léptem át az új évbe (épp csak felálltam a családdal koccintani). Szerettem, teljesen kikapcsolt, sodort magával, ám meg kellett állapítsam, ahogy pörögtek az oldalak, hogy bizony ne vagyok már tini, és Gwendolyn figurájával már nem igazán tudok azonosulni. Zavart a sok filmes és egyéb utalás is, engem kizökkentettek a sztoriból. Ezt leszámítva azonban egy nagyszerű, könnyed olvasmány, izgalmas fordulatokkal, remek ötletekkel. Biztos vagyok benne, hogy hamar sor kerül a további kötetekre is.

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Nem tudom, miért csak most, de mindegy, mert a legjobbkor jött…
Abszolút kedvenc lett. Hatalmas löketet adott, nem csak az olvasáshoz, de az írás komolyan vételéhez, az ahhoz szükséges elhivatottság erősítéséhez is. Kornél történetei néha szórakoztattak, olykor dühítettek, máskor lelkesítettek. Őt magát egyszer gyűlöltem, majd néhány oldallal később szinte beleszerettem. Kosztolányi mindig közel állt a szívemhez, habár munkásságát még most sem ismerem eléggé behatóan, mégis mindig a lelkem mélyéig hatolt így vagy úgy. Az Esti Kornél nem csak egy könyvélmény volt, amin túl voltam két-három nap alatt. Nem, ez egy remek utazás, feltöltődés, útmutatás és elrettentés. Másként nem is tudok írni róla, még most is a hatása alatt vagyok, és bánkódom, hogy nem lehettem író én is abban az időben. Kosztolányi úrral lett volna miről beszélgetnünk. :)

***

Könyvek, amiket még nem sikerült elolvasni:
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Bár elég sokat haladtam vele, még mindig messze vagyok a végétől. Nem volt feltett szándékom, hogy egy szuszra végig olvasom, de februárban kicsit többet szeretnék haladni vele.
Csendes Nóra: Zápor utca
Ez a könyv is átcsúszott februárra, de hamarosan befejezem, és hozok értékelést molyon (talán itt is). Egyelőre kicsit nehezen találjuk a közös hangot, de a vége előtt nem szeretnék semmilyen véleményt elsietni.


Na, így összegezve büszke vagyok, mert a munka a regényem szorgos írása és az egyéb tengernyi teendő mellett sikerült sok remek könyvet olvasnom. Február remélem hasonlóan élménydús lesz. :)

***

Ha szeretnétek több érdekességet, netán beleolvasnátok a könyvembe, készülő regényeimbe, csatlakozzatok facebook-on.

Ha rendelnétek vagy csak kérdésetek van, akkor írjatok a vilagegykonyv@gmail.com e-mail címre.  
A változások kora első kötetének új kiadását 2.900 Ft-ért rendelhetitek elő. Ha egy kis múltszázad beli kalandra vágytok, akkor ezzel a történettel nem fogtok unatkozni. :)
(postázás várhatóan február 15-től )


2018. január 26., péntek

NK Bookclub: Februári olvasmányok


A januári sci-fi és rémtörténetek után, februárban egészen más vizekre evezünk. És hát miről is szólhatna ez a hónap, ha nem a szerelemről? :)
Krisztivel ezúttal két romantikus klasszikust szemeltünk nektek.





 Charlotte Bronte: JANE EYRE

A Bronte nővérek szinte mindig szóba kerülnek, ha a klasszikus irodalom szerelmes regényeiről van szó, így nem is volt kérdés, hogy ebben a hónapban tőlük is olvasunk.
Jane Eyre története egy árva leányról szól, akiből sok nehézség után nevelőnő lesz a gazdag Rochester családnál, ahol nem csak munka, de szerelem és megannyi bonyodalom is várja.

A regény folyamán megismerhetjük a XIX. századi Anglia világát, az gazdag nemesség csillogás alatt rejtőző önzését és képmutatását, valamint a korabeli nők helyzetét.







Szerb Antal: UTAS ÉS HOLDVILÁG


Második olvasmányként egy olyan XX. századi magyar klasszikust választottunk, amit 1937-es megjelenése óta több nyelvre lefordítottak.
A könyv egy belső utazás története; egy férjé, aki a nászútján megszökik felesége mellől és útnak indul a holdvilágos éjszakában, hogy válaszokat találjon megannyi kérdésre, melyeket talán mindenki feltesz, amikor eldobja a függetlenségét.







Reméljük, ebben a hónapban is velünk tartotok, és szeretni fogjátok az olvasmányokat. Mi már izgatottan várjuk őket. :)
Ha csatlakoznátok hozzánk az olvasásokban, akkor keressetek minket molyon - https://moly.hu/zonak/nk-bookclub

2018. január 24., szerda

NK Bookclub: Phillip K. Dick- Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?


 Úgy tűnik a január a számomra eddig idegen műfajokról szólt, és ennek bevallom, nagyon örültem. Dr. Jekyll és Mr. Hyde hátborzongató meséje után most a sci-fi világában kalandoztunk Krisztivel, és Phillip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényét veséztük ki, remélve, hogy ti is kedvet kaptok hozzá, ha még em olvastátok eddig.
Épp idén 50 éve, hogy ez a történet megjelent, és kultikus hatása azóta vitathatatlan. 1982-ben Ridley Scott adaptálta filmre Szárnyas fejvadász címmel, melyben Harrison Ford keltette életre a főhőst.
Phillip K. Dick (1928 - 1982) ikergyerekként született, de testvére már születésüknél meghalt, hiányát Phillip egész életében érezte. Már gyerekkorától sokszor kísértették rémisztő álmok, látomások, és egész életében sok misztikus, sokszor rémisztő élményben volt része. Ezek valószínűleg nagy hatással voltak rá munkássága során. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyvét is áthatja egy igen furcsa, nyomasztó légkör. Pályája során több álnevet is használt, műveiből többet adaptáltak filmre, színpadra, vagy épp gondolták tovább elképzeléseit, történeteit.
 ***
 A kibeszélőt Kriszti blogján is olvashatjátok:https://thejoyofexistence.blogspot.hu/






N: Be kell vallanom, hogy vegyes érzéseim voltak ennek a hónapnak az olvasmányaival kapcsolatban. Bár mindkét könyvre kíváncsi voltam, féltem tőlük, mert egyik sem a műfajom. A sci-fi főleg nem. Viszont az lején le kell szögezzem, hogy Phillip K. Dick története a kedvencem lett. A Szárnyas Fejvadász című filmet, valamikor 10 éve láttam, és szerettem, de a könyv még annál is nagyobb élmény volt. A történet egyébként egy klasszikus detektív történet disztópikus miliőben, ahol az embereket lassan alig lehet megkülönböztetni az egyre fejlettebb androidoktól, és ez bizony rengeteg kérdést és problémát vet fel, mind a szereplőkben, mind az olvasóban.

K: A sci-fi műfaja ugyan nem áll tőlem távol, viszont a Szárnyas Fejvadászt nem szerettem, ezért kicsit féltem ettől a regénytől. Philip K. Dick írásmódjától és történetvezetésétől viszont nem tartottam, hisz olvastam már egy könyvét, s abban is tetszett ahogy megalkot egy világot. Ez az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című művével se volt másképp.
A történetet egyszerűen le lehet írni: valóban egy detektívtörténetet olvashatunk, amelyben ott vannak a balszerencsés helyzetben lévő emberek, akik a nukleáris háborútól sújtott Földön maradtak (a szerencsésebbek a Marsra emigráltak), s ott vannak a kolóniákon lévő androidok, akik szabadságuk visszanyerésének érdekében a Földre a szöknek. Az egyik alap problémát az adja, hogy az emberek és az androidok külső és belső szinten is egyre jobban hasonlítanak (említve van ugye, hogy az emberi tulajdonságok egy részét már átvették az új Nexus 6-osok, kivéve az empátia képességét). Ennek érdekében találták ki a Voight-Kampff empátiatesztet, amivel kiszűrhetőek az androidok.
Az egyik főszereplő, Rick Deckard, egy fejvadász, aki az előbb említett teszt segítségével keresi őket, míg John Isiodore - aki nem emigrálhatott a Marsra, mert “együgyűnek” titulálták - az elbújtatásukban segít. A két karakter közül, kinek a cselekményszála volt izgalmasabb számodra?

N: Számomra egyértelműen Rick szála. Legalábbis a cselekményét illetően, mert jóval mozgalmasabb volt, mint Johné. Lélektanilag viszont nehéz lenne választani, mert mindegyik nagyon mély problémákat feszeget. Rick a nyomozás során nem csak, hogy le kell vadássza a Nexus 6-osokat, de meg kell találnia a választ arra is, mitől ember az ember? Vajon tényleg csak az empátiáról van szó, vagy a megoldást egészen máshol kell keresni? Táplálhat érzelmeket az ember egy android iránt? John Isidore ezutóbbi kérdésre egyértelműen igennel felel, amikor befogadja a szökevényeket, mert sorstársaknak érzi őket, a társadalomból kitaszított egyéneknek, amilyen ő maga is.
Engem egyébként nagyon megfogott Rick jellemfejlődése, nagyon erősre sikeredett.

K: Az ő karakterfejlődése volt a leghangsúlyosabb a regényben. Rick nem csak megkérdőjelezi saját személyiségét és a körülötte lévő világot, hanem emberként is elbukik, elveszti azt a képességét, hogy meg tudja különböztetni az igazit a műtől (békás jelenet).
Az állatok helyzete egyébként is megannyi problémát vet fel. Az élővilág nagyrésze elpusztult, ezért az élő állatok felértékelődnek, szinte státuszszimbólummá válnak. Minél egzotikusabb egy állat, annál nagyobb elismerést vált ki másokból, s ezzel egyenesen arányosan nő a megfizethetetlenségük is. Rick számára is kedvezőbb/olcsóbb vételnek bizonyul egy android bárány, mint egy valódi.
A bárány kérdés körében egyébként érdekes volt számomra a cím választás, amivel az író élt. A regény ismeretében egyszerűen zseniálisnak tartom, hiszt azt a kérdést veti fel, hogy ahogy Rick álmodozik egy valódi bárányról, vajon az androidok is vágynak-e hasonlóra? Képesek-e a vágyakozni, törődni, még jobban humanizálódni?
John az egyetlen olyan karakter, aki emberinek látja őket végig, de ez egyáltalán nem meglepő egy olyan férfitól, aki nem határolódott még el a természettől, s érzékeny a világra (a pókos jelenet).

N: Igen. John egyébként szerintem az a karakter, aki tökéletesen ember marad ebben a világban, és ezt nem is kérdőjelezi meg. Mindenki és minden iránt empatikus, és általában nagyon emberséges. Rick elbizonytalanodik egy ponton (ez nagyon tetszett amúgy) saját emberi mivoltát illetően, és ezután változik meg a lelkében lassan minden, aminek nagyon szép, kissé elvont és nyomasztó megnyilatkozása a könyv utolsó néhány oldala, amikor Rick gyakorlatilag teljesen azonosul Mercerrel, aki kvázi istenségként tisztelt személy ebben a világban. Itt meg kell említeni, az ő filozófiájának, tanainak fontosságát, amely rányomja bélyegét a szereplők életére és a világ működésére. Engem ez kicsit emlékeztetett a mai elfogult vallási szektákra, ezáltal a nép butítás egyik eszközét láttam benne, annak is egy szépen felépített, intelligens fajtáját, aminek ellentéte a Buster féle show műsorok, amik gyakorlatilag semmilyen egyéb célt nem szolgálnak, minthogy minden fontos kérdésről elvonják a figyelmet, mellesleg megcáfolják Mercert.

K: Kifejezetten nyomasztó, ahogy ez a két kvázi “hatalom” verseng afelett, hogy ki fogja kellően butítani a népet. Az egyikőjük - ahogy írtad - a vallás, míg a másik a humor és a média eszközével akar érvényesülni. És ez egy szinten szomorú. Szomorúsága pedig abban rejlik, hogy noha egy ötven éve íródott regényről van szó, előrevetített jövőképe időtlen és ez a fajta harc a kontrollért a mai napig fennáll. S ez egyben ijesztő is, ugyanis Dick regénye és más disztópikus alkotások mindig gazdagok az olyan elemekben, melyek az aktuális korra is jellemzőek.
Egy utolsó kérdésem még lenne: mivel ez a regény tetszett, tervezel olvasni más sci-fi műveket is?

N: Ez teljesen így van. Mindig az borzaszt el ezekben a művekben, hogy akár valóság is lehet, sőt részben az is, hiszen az író is mindig abból merít, amit maga körül tapasztal.
A kérdésedre válaszolva: Igen. Nem mondom, hogy kedvencem lett a sci-fi, de jólesett kilépni a komfort zónámból. Van már tervben néhány könyv, és az sem kizárt, hogy Dicktől is fogok még olvasni. :)