2018. október 16., kedd

NK Bookclub: Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége




A könyvklubban nemrég a maga nemében különleges könyvvel foglalkoztunk. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége című regénye a Prágai Tavasz idején játszódik, és szereplőinek mindennapjain, vívódásain keresztül keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire.

Az 1928-ban született cseh író élete nem volt eseményektől mentes. 1948-ban csatlakozott a kommunista párthoz, de két évvel később kizárták, amiért ellenezte a személyi kultuszt. Később újra csatlakozott, kivette a részét a '68-as eseményekből is. Később Párizsba emigrált, és ma is ott él. 1981 óta francia állampolgár.

Lentebb olvashatjátok Krisztivel közös értékelésünket. :)
***

N: A Lét elviselhetetlen könnyűsége című könyvnek először az adaptációjával találkoztam, és bár nem jutottam el odáig, hogy megnézzem a filmet, sokáig várólistás volt, így kimondottan örültem, hogy könyv formájában ismerkedhetem meg először a történettel.
Kundera alkotása rendhagyó, sokkal inkább egy laza cselekményre szőtt filozófiai értekezés, mint klasszikus értelemben vett regény. A szereplőkre, azok belső és egymás közt zajló konfliktusaira valamint az aktuális társadalom (Prágai Tavasz) problémáira helyezi a hangsúlyt.

K: A regény olvasása előtt én csak a címet hallottam (más formában nem találkoztam A lét elviselhetetlen könnyűségével), de amikor felvetettük, hogy ezt olvasnánk el a könyvklubba, a szinopszis azonnal felkeltette az érdeklődésem. Kundera írásmódja nem volt számomra idegen, ezért ennek a könyvnek a fogalmazásmódja is tetszett és hamar egyértelművé vált, hogy valóban nem egy szokványos regényt tarthatunk a kezünkben.
A cselekmény egyszerűsége miatt könnyen követhető - néhol engem nem is igazán fogott meg, pont emiatt az egyszerűség miatt -, amibe Kundera filozófiája szépen illeszkedik. Olvasás közben kissé olyan érzése is van az embernek, mintha nem egy regényt, hanem filozófiai értekezést vagy szakkönyvet olvasna.

N: Valóban, erre a könyvre, épp a folytonos filozófiai eszmefuttatások, megválaszolatlan kérdések miatt nehéz ráhangolódni. A szereplők, bár fontos részei ennek a szépirodalmi értekezéshez, mégsem kerülünk hozzájuk igazán közel. Kundera karakterei megosztó figurák. Tomas egy monogám kapcsolatra képtelen orvos, akiben folyamatos harcot vív a felesége iránti szerelem és a testi vágy, miközben a kibontakozó történelmi események is hatással vannak az életére. Felesége Teresa egyszerű teremtés, aki minden féltékenység ellenére képtelen férje nélkül létezni, és ott van még Sabina, a művész és szerető, aki tulajdonképpen a létnek azt a bizonyos könnyűségét képviseli. Emigrálása után hírnévre tesz szert, és csak követve lesz részese a prágai eseményeknek.
Mellettük még feltűnik néhány mellék karakter, akik közül talán Tomas fiát, és az ő sorsfordító felbukkanását érdemes megemlíteni.
A magam részéről én egyik karaktert sem tudtam a szívembe zárni, ami sokáig hátráltatta az olvasást, végül egyre inkább tudni akartam, mi lesz a vége, mi lesz a tanulság, és hála Kundera olvasmányos írásmódjának, elértem odáig, hogy többnyire megkapjam a válaszaimat.

K: Karakterek terén számomra se vált senki túlzottan szimpatikussá, egyedül talán Sabinát tudtam kissé megkedvelni.
A regényben Tomas hűtlenségét nem egészen tudtam hova tenni, illetve a túlzott szexualitást is zavarónak éreztem, mivel a cselekményt nem igazán lendítették előre ezek a jelenetek.
Személy szerint a feltett kérdésekre sem kaptam választ, valahogy félúton elvesztem a sorok között és nem állt össze egésszé. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egyszer érdemes elolvasni ezt a regényt, mert betekintést nyerhetünk a cseh történelem egyik meghatározó korszakába.

N: A lét elviselhetetlen könnyűsége kétségkívül megosztó mű. A szexualitást olykor én is inkább éreztem hatásvadásznak, de legalábbis feleslegesnek, bár mindig próbáltam magamnak megmagyarázni az értelmét. Én is nehezen barátkoztam vele, és bár a végén pozitív érzésekkel csuktam be a könyvet, nem tudom eldönteni, szeretem-e vagy sem ezt a regényt.
Kundera könyve nekünk sajnos nem lett egyértelműen kedvenc, de ahogy Kriszti is írta, egy esélyt mindenképpen megérdemel, hiszen egy fontos történelmi időszakot dolgoz fel, amivel mi is azonosulni tudunk, valamint számtalan olyan kérdést vet fel az emberi létről, amiken - ha a könyvben nem is kapunk választ - hosszan elgondolkodhatunk.


2018. szeptember 4., kedd

NK Bookclub - Antony Burgess: Gépnarancs





Augusztusi első olvasmányunk ismét egy disztópikus, de nagyon is ismerős világba vezeti az olvasót. Burgess 1962-ben kiadott regénye komoly erkölcsi kérdéseket feszeget mind az egyén, mind a társadalom részéről.
Burgess a 20. század sokoldalú brit írója. Legalább nyolc nyelven beszélt, a zene nagy szerelmeseként zongorázott és zenét is szerzett. Gépnarancs című regényéből 1971-ben Stanley Kubrick készített filmadaptációt, mely korának egyik kultfilmje lett.



***



K: Minden irodalmi műfajnál vannak olyan művek, amelyek alapnak számítanak a kategóriájukban. A disztópiák esetében az egyik ilyen Anthony Burgess - Gépnarancs című regénye.
Ezt a könyvet évekkel ezelőtt már el akartam olvasni, de akkoriban annyira nem fogott meg a nyelvezete, hogy néhány fejezet után félreraktam, most viszont teljesen magával ragadott.
Burgess, főhőse - a tizenöt éves Alex -, orosz szlenges (hivatalosan “Nadsat”) narrálásában ismerteti a cselekményt, ami egy olyan helyen játszódik, ahol az Állam az erőszak tevést speciális módszerekkel akarja javítani.

N: A könyv különlegessége, hogy egy alapjában véve ellenszenves és kegyetlen antihőst állít középpontba. Alex mégsem ilyen egyszerűen megítélhető figura. Hiába a kifejezetten gonosz jelleme, ahogy haladunk a történetben, és ő lassan az Állam tevékenységeinek az áldozatává válik, úgy kezdjük el mi is szánni, és talán megkedvelni őt. Az Állam által végrehajtott “kezelés” ugyanis épp attól a dologtól fosztja meg, amitől az ember igazán ember lehet, és ez az eljárás rengeteg morális kérdést és problémát felvet, ami sajnos akár a mi életünkre is vonatkoztatható.

K: A regény időtlensége pont ebből fakad, hisz mivel írója nem határozza meg a kort, amiben játszódik, bármilyen rendszerben elképzelhetjük.
Burgess központi problémafelvetése kifejezetten zseniális: azt a kérdést feszegeti, hogy van-e jogunk Istent játszani és megfosztani valakit a szabad akaratától, ha ezzel a társadalom számára “jót cselekszünk”? Alex átnevelése ijesztően mutatja be, hogy mire képes az Állam céljai elérése érdekében és ezt hogyan kommunikálja a nép felé.
A kísérlet során akkor érezhetjük a legjobban, hogy átléptek egy határt, mikor Alex szeretete Ludwig van Kilencedikje után megszűnik és a szimfónia hallgatása rosszulléttel tölti el. A program nem csak az erőszakot neveli ki az emberből, hanem az olyan dolgok iránti szeretetet is, ami eddig ártatlanul hozott boldogságot az egyén számára. Ennél a pontnál vetődik fel az a kérdés, hogy valójában ki a jó és ki a rossz?

N: Miközben Brugess ezeket a kérdéseket feszegeti, és meg is válaszolja őket, nagy hangsúlyt kap a felnőtté válás is. Miközben Alex kiskorú vandálból egy szabad akaratától megfosztott kamasszá, a társadalom kiszolgáltatottjává válik, valami más is megváltozik benne. Felnő, és az értékrendje is egyre inkább különbözni kezd attól, amit a könyv legelején megismertünk. Ez a folyamat pedig újabb kérdéseket vet fel. Vajon a kezelés váltja ki mindezt? Vagy Alex egyébként is beérett volna? Ezekre az író nem ad egyértelmű választ, de sejthető az igazság. Az Állam erősen gépies világában, ahol szürkének nevelnek, és csak a munkának élhet az ember, a fiatalság igyekszik minél keményebben lázadni a rendszer ellen. Ezt teszi Alex is, ahogy teszi minden kamasz, legfeljebb kevésbé durva eszközökkel.

K: Burgess regényét én személy szerint mindenképp csak ajánlani tudom, mert egyedi hangvételével, antihősével és tematikáival eléri azt, hogy az olvasó napokig a könyv hatása alatt maradjon.

2018. augusztus 31., péntek

Őszi nyereményjáték

Kedves olvasók! :)

Hamarosan megjelenik A változások kora-sorozatom harmadik kötete, és ennek apropóján, na meg hogy kellemesen induljon az ősz, nyeremény játékot hirdetek.


A játék lényege, hogy az itt feltüntetett három egyszerű, irodalommal kapcsolatos kérdésre kell válaszolnotok, és elküldeni nekem e-mailben.
A válaszaitokat szeptember 10. és küldhetitek el a vilagegykonyv@gmail.com e-mail cimre.
A helyesen válaszolók közül szeptember 11-én két nyertest sorsolok ki, akik választhatnak, hogy melyik kötetet szeretnék. :) (Így olyan is játszhat, aki esetleg már olvasta az első, netan a második kötetet.)

***
És akkor jöjjenek a kérdések.

1.  Melyik évben jelent meg Jules Verne: Utazás a Holdba című regénye?

2. Melyik regény főszereplői Colin és Chloé?

3.  Honnan származik az alábbi idézet?
"Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled."





2018. augusztus 30., csütörtök

NK Bookclub - Szeptemberi olvasmányok

 

 ***

Szeptemberben folytatjuk tovább a klasszikusokat. :) Ezúttal a következő könyveket szemeltük ki.

 

 

1.


Az első olvasmány egy világhírű angol írónő tollából származik, akinek szellemes karaktereit, romantikus, érzelmes s egyben szórakoztató történeteit ma is rengetegen szeretik. Neki köszönhetjük a jóképű Mr. Darcy-t is, ám ezúttal a Dashwood lányok életébe pillanthatunk bele Jane Austen: Értelem és érzelem című regényében.



2.

A második olvasmány 1937-ben jelent még és két amerikai vándormunkás történetén keresztül mutatja be az őket körülvevő embertelen világot. Az lomha, együgyű Lennie és barátja a gyors észjárású George történetén keresztül ismerhetjük meg a gazdasági világválság időszakát John Steinbeck: Egerek és emberek című könyvében.

2018. augusztus 14., kedd

Nk Bookclub: Dosztojevszkij - Feljegyzések az egérlyukból

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) az orosz irodalom egy legkimagaslóbb alakja. Nemesi családból származott, apja Hadimérnöki Intézetbe küldte, de tanulmányai elvégzése után az írói pálya felé fordult. 1849-ben kis híján kivégezték, mivel egy kormány ellenes titkos szervezkedésben vállalt szerepet. Az ítéletet végül megváltoztatták, és Dosztojevszkij négy évre munkatáborba került. Ez idő alatt számos alkalma volt megfigyelni az orosz embert, mely sok ihletet adott neki, későbbi műveihez.
Dosztojevszkij többször járt Európában, de kritikusan szemlélte az ottani társadalmat. És azt hangsúlyozta, hogy az oroszok, nem szabad az európai mintát követni saját nemzetük megmentése és az összefogás helyett.
Írói munkássága során számos regénye, elbeszélése került kiadásra, melyek leginkább szereplőinek belső lelki konfliktusaira helyezik a hangsúlyt. Ő a megalkotója az úgy nevezett eszme-regény műfajának. Bár művei realisták, mindig a dolgok mélyebb értelmét kereste. 
A feljegyzések az egérlyukból című kisregénye 1864-ben jelent meg az eredetileg vitairatnak készült alkotás, melyet bár értetlenül fogadtak a kritikusok, kétségkívül elővetítette nagyregényeinek kimagasló értékeit.

***


N: Második júliusi olvasmányunkat ezúttal az orosz irodalom örökzöldjei közül választottuk ki, így került sor Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból című regényére. Ez a rövid, ám gondolatokban igen gazdag mű a XIX. századi Oroszország kisemberének mindennapi vívódásaiba, konfliktusaiba, a társadalomtól való elidegenedésének folyamatába enged bepillantást. Hőse egyszerű, mindenki számára alárendelt hivatalnok, akit még nevén sem neveznek soha a történet során, aki a maga módján igyekszik zülleni, így állva bosszút az őt elnyomókon, lenézőkön.

K: A regény szerkezetét tekintve két részre osztható fel; az elsőben megismerkedünk az egérlyukban eltöltött idő alatt keletkezett gondolatokkal, míg a másodikban magyarázatot kapunk arra, hogy főhősünk miért is zárkózott el a világ elől. Az általad említett züllés a második részben teljesedik ki, ahol a bezárkózás előtti életéből különböző karaktereket is megismerhetünk.

N: Hősünk mellett felbukkanó szereplők szintén az társadalom alsóbb rétegei közül kerülnek ki, érzékletesen illusztrálva a korabeli Oroszországot. Azonban hősünk itt is alul marad, még a saját inasa is lenézi. Ez egyébként az egyik olyan mozzanat a könyvben, ami abszurdá, már-már groteszkké teszi a történetet. Hősünk sokszor tulajdonít túl nagy jelentőséget apróságoknak, folytonos önellentmondásban él; hol beletörődik sorsába, hol újra lázadni kezd ellene. Az abszurd túlzások ellenére ez a mű kifejezetten realista alkotás.

K: Ez a kettősség teszi igazán élvezetessé ezt a művet. Az író olyan belső harcot mutat meg számunkra, amivel nem csak a korabeli, de a mai emberek is ugyanúgy küzdenek. Dosztojevszkij realisztikus ábrázolásmódjával könnyen eléri, hogy mi is azonosolhassunk ezzel a hivatalnokkal.
Az abszurd mozzanatok és a negatív hangvételű motívumok mellett a szerelem témaköre is nagy szerepet kap a műben, amiről egy egész sajátos állásfoglalást olvashatunk főszereplőnk narrálásában.


N: A szerelemről való állásfoglalás hősünkhöz hűen igen pesszimista, de kétségkívül elgondolkodtató. Azt állítja ugyanis, hogy az, aki szerelemre adja a fejét, önként veti alá magát a másik kegyetlenségének, hisz általában azt bántjuk leginkább, akit szeretünk. Persze a gondolat nem csak ennyi, Dosztojevszkij hőse mindennek a legmélyére ás. Olyan kérdéseket vet fel, amik bármikor aktuálisak, és olvasás közben érdemes elgondolkodnunk rajta. A könyv nagyságát kétségkívül ezek a nagyon emberi, közvetlen stílusban írt eszmefuttatások adják, ám épp ez teszi kissé nehézkessé is az olvasást. Egyszer azonban mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, kevesebbek biztosan nem leszünk általa, és jó néhány tanulsággal gazdagodhatunk.